Lőrintei horgászverseny
Az
idei évben a versenyszezonomat egy ismeretlen helyszínen kezdtem meg, az Ajka
melletti Lőrintei-víztározón. Sok jót hallottam a tóról, de még nem jártam itt,
így egy ilyen megmérettetés még nehezebb tud lenni, a felkészülés pedig még
inkább összetettebb.
De
miből is áll egy ilyen versenyre nálam a felkészülés? Legfontosabb az
információgyűjtés. Milyen, és mekkora a halállomány, melyik részen mekkorát
kell dobni, hova érdemes etetni, vagy egyáltalán kell-e. Ha ezek meg vannak,
akkor már indulhat is az agytekervények átmozgatása. Ebből le kell szűrni, hogy
mi legyen a fő csapás, és össze kell dolgozni az eddigi módszereinkkel.
Én
szokásomhoz híven 2 technikát terveztem, egy kidobós pecát (nálam ez nem nagy
táv a felszerelésem miatt, max 80 méter) illetve egy közelebbi etetett helyet
(40 méter) A kidobós pecánál arra azért törekszek hogy pontos legyek, még ha
alapot nem is hoztam létre. Persze ha nem jönnének egy helyről, akkor elindulok
abban a sávban jobbra balra horgászni.
A
módszer minden esetben method volt, bár nem tagadom, volt egy bot felszerelve
hosszúelőkére… hátha. Nem kellett elővennem a táskából.
Reggel
kihúztuk a két (délelőtt-délutáni) forduló helyszínét, és az alapján mentünk is
elfoglalni az állásokat. Elvileg jó helyez húztam, de hallottam azt is, hogy
kihúztam a tó legjobb helyeinek a legrosszabb helyét. Én nem tudom, nem
ismerem, majd kiderül – válaszoltam.
Mielőtt
az etetést megkezdtem volna, átrostáltam az előző nap bekevert etetőket,
amelyek közt azért volt egy nekem favorit kukorica csíra (szerintem kabala
etetőm) akkor volt egy klasszik method kajám, G Green, és egy újdonság, ami
csontiliszt alapú, bár ez csak ilyen tartalék tartaléka, mert ezzel a
keverékkel még sok-sok munka van.
A
rövidebb távot megetettem feederkosárral, aztán a verseny kezdetétől neki is
láttam horgászni. Az elején a kereső pecát választottam, greennel a kosárban,
majd csak a csírát. Semmi… Agyalás folyamatosan, a tó pásztázása, hogy van-e
valahol kapás, közben értekezés Flóriánnal, hogy ő mit lát, mit tapasztal az ő
környékén. De még nem volt hal, sehol. Elkezdtem a kész kajákat kevergetni,
vagy rétegesen egymásra tölteni, jött kapás, jött hal. Azonban csak úgy, ha
rétegesen töltöttem. Amint keverve, vagy csak az egyik ment bele, semmi hal nem
jött. Érdekesség az is, hogy az első forduló elején 12 percben szabtam meg az
újradobások idejét, azonban ha kapás volt, akkor az 6 percen belül, ezért 8
percre csökkentettem a várakozást, csak akkor vártam újra 12-15 percet, amikor
sorozatban nem volt kapásom 8 perces intervallumban, illetve ilyenkor
próbálkoztam az etetésen is.
Persze
milyen egyszerű lenne, ha csak ennyi lett volna a kérdés, hogy hogyan töltsem a
kosarat. Method módszernél természetesen a kosár tartalma a lényeg, viszont a
csali mellett sem mehetünk el szó nélkül. Élőcsalit annyira nem javasoltak, de
azért én vittem magammal, és mint kiderült, kellett is. Csalinak tüskén
minibojli és horgon egy szem piros csonti… Nem fehér, nem sárga, hanem piros.
Hogy ezek a halak még válogatnak is!
Ez
jellemző volt a délelőttre, egész jól fogtam a halakat, szektoromban
darabszámot simán hoztam. Viszont láttam, hogy egyik helyen nagy a tumultus, és
hosszabb ideje fáraszt már az illető. 9 kg feletti halat fogott, ami, mint a
mérlegelésnél kiderült, szektor 1. helyet ért neki, nekem viszont szektor 2.
jutott… Felesleges tovább gondolkodni rajta.
Ennek
ellenére így is boldogan mentem a félidőben lévő ebédhez, mert ismeretlen
helyen sikerült eddig egy szektor 2.-t horgászni. Fejben meg volt a stratégia
délutánra, sokat változtatni nem terveztem, de persze már voltak lépések
bennem, ha kell, akkor mit fogok. Szerintem aznap jövendő látó voltam, mert pár
halat fogtam a délelőtti módszerrel, és váltani kellett. Csak 1 fajta kaja,
rikító csali, pár hal… és így kellett váltani, mert minden egyes felkínálási
mód egymás után adott pár halat, aztán eredménytelen volt. Aromázni is kellett,
csalit faragni, szóval rengeteget dolgozni minden halért.
Azt
tudni kell, hogy még a kisebb kilós pontyok is nagyon jó erőben vannak, így
élvezet volt a halakat fárasztani. És lefáradtam a versenynap végére, mert a
délutánom még sikeresebb volt súlyban, viszont szektorban csak meglepetésemre
szektor 3. helyet ért, néhány dekával lemaradva a szektor 2.-ről. Na ez viszont
már bosszantóbb.
Összesítésben
a 4. helyet szereztem meg a 44 fő közül, és a 2. legtöbb halat tudtam fogni.
Persze éremmel, oklevéllel és dicsőséggel hazatérni mindig jó, de én így is
elégedett voltam, mert kihoztam magamból mindent, jól döntöttem kétes
szituációkban, és igyekeztem maximalista lenni. Azt hiszem, hogy sikerült.
Gratulálok az elért eredményhez. Nem akármi egy teljesen idegen terepen ennyi embert megelőzni. Én most szombaton voltam Balatonkenesén szintén egy versenyen. Szintén negyedik lettem. Igaz, csak 25 indulóból, és az is igaz, hogy csak 2185 grammal, de ezen nem is csodálkozom az első is csak 4000 grammal mérlegelt, a 10 fokra visszahűlt vízben snecin kívül alig alig jött valami. A verseny vége felé derült ki, hogy a sneci is beleszámít. Persze ezt a többség csak akkor tudta meg.
VálaszTörlés