Színek és ízek - hideg vízi horgászat

Mint láthattátok már régen volt írás a blogon és most már az utóbbi napokban folyton gondoltam rá, hogy mikor is írom én ezt meg. De a suli és a számonkérései nagyban megnehezítik, hogy még maradjon erő arra is, hogy itt koptassam a billentyűzetet. Persze azért valamennyi kis idő mindig marad, és most még végre itt a tavaszi szünet is, ahol végre bepótolhatom az elmaradásomat. Viszont a szünetben meg horgászni nem lesz időm. De ilyen ez, nem lehet az ember egyszerre több helyen is

Sokat gondolkoztam azon, hogy miről is kellene írnom most. Legyen egy élménybeszámoló vagy valami más? A képanyagaim főként élménybeszámolót támogatnák, de valami más is jó lenne, ha már lenne… De azt se tehetem, hogy itt sorokon keresztül csak kérdezgetlek titeket, mintha ihlet vesztett ember lennék, ezért kell valamit írnom, így a következő sorok mellett döntöttem:

Az idei horgászataim során általában két fajta etetőanyaggal próbálkozok mindig. Színben nagyjából megegyeznek, csak összetételben és ízben nem. Az egyik nagy idei kedvenc etetőanyagom az a Dovit FluoVit Fruitja, azaz egy barna tónusú, gyümölcsös etetőanyag, ami persze a vízben még nagy fluofelhőt is áraszt, álomvilágba hozva a halakat. Míg a másik az egy fűszeres, kolbászos etetőanyag, és nem tartalmaz semmilyen fluo aromát. És ami a horgászatban a legtöbbször borítékolható, hogy ami múltkor ment, az most nem fog menni, vagy igen. Na most ezzel megint sokat mondtam, gondolhatjátok magatokban, de a lényeg az, hogy ami az előző alkalommal jó volt, az a következő alkalommal kevésbé. Ennek sok oka lehet, és szerintem az egyik legfontosabb tényezője az időjárás. Felhős, napos, szeles, esős, sok sok kis apró tényező, ami megváltoztathatja a halak kapókedvét. És pont ettől szép a horgászat, hogy sosem tudhatjuk, hogy mire mondja a hal, hogy igen, és mire, hogy nem. Az „igenek” számát persze megtöbbszörözhetjük, hogy többféle etetőanyaggal készülünk a partra.

Chilis, fűszeres

Fluo, gyümölcsös

Ezért is használok két fajtát, egymástól ízben nagyon eltérő keveréket. És láss csodát, bár ez annyira nem, na meg csodák amúgy sincsenek, kivéve, mikor elmarad a németóra… de az meg már nem peca, hanem suli… J Szóval a két keverék használata miatt, általában mindig sikerül egész eredményesen zárnom a pecákat az adott naphoz képest.  Egyébként volt már olyan, hogy délelőtt a gyümölcsös keverék, délután a fűszeres, vagy épp fordítva, nekünk kell kitalálni, hogy mikor mit ehet igazán a hal.

Az egyik kedvenc csalim, amire mindig vevő vagyok, mert csoki nélkül nehezen bírom a napokat... :)

Egy jó tipp még az aromázás. Én mostanság egy fluo sprayt fújok a kosárra, de csak akkor, ha nincs kapás, vagy lassúnak érzem. Ha viszonylag gyorsan jönnek a kapások, akkor nem változtatok, mert bizony a túlságosan aromás kaják valamikor riasztóan is tudnak hatni a halakra.

Néhány fújás és akár gyorsabb kapás!

Mivel én legtöbbször methodozok, így a kosarat nem számítva, a legfontosabb tényezőről már le is írtam a véleményemet, azaz az etetőanyagról. Mert a method lényege tényleg az etetőanyagban rejlik inkább és aztán csak a csalikban. Ez ügyben egyébként érdemes Páll Eörs és Kurucz Dávidírásaiban olvasgatni, érdekes infókat olvasgatunk. Megéri!

Ami még fontos a methodozásban a csali, de ott is szerintem inkább a szín, és illatanyag. Szerintem. Vannak, akik azt mondják, hogy jó ha van íze a csalinak vannak, akik nem. Én ugyanúgy fogok halat ízesekkel is, mint aminek semmilyen köze nincs az adott csali illatához, vagy épp semleges íz összetételéhez. És ebből már jól gondolhatjátok, meg szoktam kóstolni a csalikat. Persze nem mindet, főként a gyümölcsös bogyókat ízlelgetem csak. Az indokom egyébként az, hogy nem feltételen szükséges, hogy legyen íze is a csalinak az azért van, mert a method peca az egy gyors peca. A halnak nem sok ideje van a csalit még kóstolgatni, mert inkább a kosár tartalmát fogja. Na meg ha rászív a csalira az a legtöbb esetben akad is, még ha a hal meg is érezné, hogy bizony ez nem ananász, hanem eper, és mikor gondolná magában, hogy beperel minket horgászokat, mert megtévesztettük, mint fogyasztót, addigra a hal már rég az életéért küzd, pedig mi csak egy fotót akarunk.

Jó kosár+Jó etetőanyag+Jó csali=Siker, Bárcsak mindig ilyen könnyű lenne a siker egyenlete 

Szerintem fontos még az, hogy a csali valamilyen szinten lebegjen, de ne teljes előkehosszban, de ez már adott szituációtól függ, mert volt olyan, hogy a süllyedő csali adott halat.

Írta: Szakács Krisztián