Hethland balatoni feeder verseny - amikor ez nem a te versenyed...
Szóval, hogyan is kerültem én oda a
versenyhez? Mikor kiírásra került a versenyszabályzat, nézegettem, de
egyszerűen a lehetőségeim nem engedték meg, hogy részt vegyek rajta. Csak aztán
alakulgattak a dolgok, és a Csalihungária támogatásával nevezve lettem. Ha
használtatok már kék vagy zöld csontit egyébként, garantáltan tőlük származott, és a
nagyon innovatív termék, a Csonti befőtt is az ő termékük... és akkor még
mennyi terv van, de erről majd később
Úgy mondtam erre a versenyre igent, hogy
a lejutás igen csak nem volt biztos, mikor már majdnem megoldottnak tűnt a
helyzet, jött egy másik probléma, ami miatt már meg voltam lőve, ezért
jeleztem, hogy nem tudok részt venni a versenyen. Viszont a Csali hungária
szervezésében ez is sikeresen megoldódott, és Kiskunhalasról(!!!!) jöttek el
értem, hogy lemenjek Zamárdiba versengeni, ezt ezúton is köszönöm!
Kiváló társaság volt lent a versenyen, sok
neves horgászt is láthattam pecázni, de számomra a szombati napi szomszédom
jelentette a legtöbbet, rengeteget lehetett tanulni már csak azzal, hogy
néztem, ahogy horgászik. Ő nem más, mint Polyák Csaba ;)
2. napi horgászhelyem |
Igazából ez a verseny nekem még egy nagy
falat volt, hiába, azért az éjszakai balatoni pecák teljesen mások, mint a déli
parton egy verseny, ahol profik vesznek körbe. Én keszegre készültem, néhány
potya pontyban reménykedve. Igazából egyik se jött be... Egyszerűen nem tudtam
felvenni azt a fajta gondolkodásmódot, ami szükséges egy ilyen versenyen, nulla
keszegezős tapasztalatom van, valahol el kell kezdeni a dolgokat... Tanulni
pedig nem szégyen, ráadásul én még szeretek is, főleg ha használhatom is az
elsajátított tudást.
Trokán Péter mellett is horgászhattam |
Első nap snecizni kellett volna, hát ez
se ment igazán profin. Fogni fogtam, nem az a probléma, csak nem mindegy, hogy
milyen időközönként. És mikor láttam, hogy a pár versenyző elhúzott nagyon a
kis snecikkel, akkor váltottam, távot dobtam, mert azzal még érhettem is volna
valamit. Így hát sikeresen mérlegeltem 60 grammnyi halat, igen 60 gramm! Nem
kiröhögni. Ott ültem a székemben, ami mondjuk nem is az enyém, hanem egy kedves
horgászbarátom adta kölcsön, köszi. Szóval ültem a székben és nem tudtam, hogy
most akkor sírjak, vagy nevessek az eredményen. Nagyon lehangolt a dolog,
főleg, hogy fáradt is voltam, mert volt jó szállás, de egy idegen helyen, egyedül,
horkolástól zengő épületben, hogy is mondjam? Nem olyan egyszerű.
2 éjszakára teljesen pofás kis szállás, balatoni panorámával |
Itt még bizakodtam |
Ezt a táblát magammal hoztam, csak az emlék kedvéért (1. napi horgászhely) |
Eljött a második nap, ahol mint
kiderült, keszegezni kellett volna, én sneciztem, viszont fogtam 4 db keszeget
is. Na ki a profi? Még mindig nem én... Igazából ezen a napon is nézelődtem, a
többiekhez képest. Ez van, mint írtam, valahol el kell kezdeni, ez a fajta
módszer azért jóval több munkát igényel a methodhoz képest, viszont ha megy a
hal, akkor brutálisan tud menni.
Azért fogtam keszeget is vasárnap |
Ennek ellenére nem bántam meg a versenyt,
tapasztalatot szereztem, pár embert meg is ismertem, és hát a jövőnek egy
meghatározó része lehet nekem a Csali hungária.
Egyébként a cég mindenkinek, aki részt
vett a versenyen, 5 liter csontit biztosított. Én ennyi csontit életemben nem
láttam... És szerintem amit eddig pecáztam, azoknál összeadnám a kis dobozokat,
az se lenne 5 liter.
71. helyen zártam a 96 főből. Most ez jó? Nem. Ugye van az a mondás, hogy nem az eredmény, hanem a részvét számít. Persze, mikor van eredmény, akkor az eredmény számít, ez egyértelmű. De most inkább csak a részvét.
Mert a részvét is fontos...! |
Írta: Szakács Krisztián
Megjegyzések
Megjegyzés küldése