Sikeres balatoni peca

Mint látható mostanában nagyon kevés írás volt, és a facebook oldalon sincs sok poszt. Ennek az oka az, hogy májusban nekem is elkezdődik az érettségi és ezért az erre való felkészülés jóval előrébb került. Néha úgy elbírnék viselni úgy 36 órát a napból és akkor talán lenne mindenre időm és még egy kis pihenésre is futná. Persze a horgászatok nem maradhatnak el, mert azért az mégis csak kikapcsolódás. Ez nem is maradt el, arra kínosan ügyelek, hogy legalább heti egyszer jussak el horgászni. A legutóbbi bevetésem pedig végre a Balatonon volt, számomra egy ismeretlen helyszínen, Balatonszepezden.

Már korán elindultunk Zircről, hogy jó helyünk legyen. Nagyon korai kelés után, fél 5-kor már az autóban ültünk és elindultunk a majd 70 km-es útra.  Egy kis reggeli kávézást közbe iktatva fél 7 körül a parton néztük a helyeket. 7-re meg is lett az ideálisnak tűnő horgászhely. Viszont nekem még nem volt területi jegyem, csak a Milánnak, mert ő neki van évese. Én még addig csak figyelő voltam a vízparton. 8 órától viszont már én is horgászhattam, mert a helyi horgászboltban kiváltottam rögtön nyitáskor a területi jegyet. Egyébként előtte való este gondolkodtam, hogy megveszem online a jegyet, aztán végül le is mondtam róla, mivel bizonytalan időt mondtak, így nem akartam kockáztatni a pénzt, jó lesz az reggel is…

Régóta lapult nálam egy fél kilós TTX és ezt terveztem bekeverni valamilyen más kajával. Mivel a ttx lerostálva alapból már egy szép felhőt ad, úgy gondoltam rakok mellé egy kevéske Dovit Fluovitet, gyümölcsös ízben. Azt gondoltam, hogy az íz az ilyenkor tökéletes, a szín miatt aggódtam csak kicsit. Persze volt nálam sötétebb kaja vész esetére, de azért bíztam benne.

Ha már fluo, ha már „füstölő” kaja, akkor csalinak miért is ne lehetne egy Smoke Ball-t felrakni. Az idei kedvenc csalimat a Balatonon is megpróbáltam. Ez pedig az ananászos Smoke. Nagyon nagy kedvenc, sokszor rábírnám magam bízni csak erre a csalira, a szezonban tuti bővítem még a füstlabdáim számát. Methodos szerelék, rövid előke. Így beljebb tudtam dobni, és ha van keszeg, és az még mohó is, akkor ezt tutira felveszi. Lehetett volna finomkodni is, de a nagy szél miatt nem biztos, hogy tudtam volna akkora távot dobni, és nem is biztos megérte volna a finomkodás. De ezt most már nem tudjuk meg. Na meg azért bíztam egy kósza pontyban is. Balatont ezért is imádom, egyáltalán nem tudjuk, hogy mi jön, hiába készülünk arra, amire, a Balaton sokszor máshogy rendez, mint mi az látni akarnánk. Persze van, hogy jobb rendező, mint mi…

Már az első dobás halat adott, egy szép keszeget. Jó kezdet, remélhetőleg jó folytatás. Azám, mert a Milán is fogott, és aztán még én is. A botok folyamatosan görbültek kb 15-20 percenként mindig elhúzta valami. Egyébként Milán kukoricacsíralisztet használt, csalijai változóak voltak, néha pellet, néha giliszta. A gilisztát én is próbáltam, de számomra nagy sikert nem aratott a Smoke mellett, ennek ellenére a Magyar-tengeren megkérdőjelezhetetlen a sikeres peca érdekében.

Azért arra nem gondoltunk volna, hogy így jönnek a halak, persze nem kell itt arra gondolni, hogy alig bírtuk a kapásokat, szimplán egy órában 3-4 keszeget fogtunk. Teljesen jó szórakozás volt, és végre kikapcsolódás, a hosszú pihenésmentes hétköznapok után.

Közben a hátunk mögött időnként elment egy-egy vonat, néhány dudáló autós, gondolom horgászok voltak, és a „Görbüljön!” jeligét próbálták tudatni velünk. Na meg én a Balaton panorámájával sose bírok betelni, gyönyörű volt a kilátás, meg a déli-part feletti fekete felhők, nálunk pedig a néha kisütő nap. Egyszerűen gyönyörű, bármikor elfogadnék egy Balatonra néző házat. Az mondjuk más kérdés, hogy naponta látom a Balatont, suliba menet a buszról. ugyanis Zirc annyira magasan van, hogy Eplénynél lehet látni tó egy részét, ha tiszta az idő… Szerintem ezt nem sokan tudták, egyébként még a zirciek közül sem tudja mindenki.

De visszatérve a pecára. A Milánnak egyszer csak nagyobb kapása lett, mint eddig a többi volt. Talán egy ponty? Nem, nem az lett, hanem egy gyönyörű kárász. Ahogy megszákolta a halat, rögtön nekem is elhúzta. Én is jobb halat éreztem az eddigiek után. Végül nekem is egy kárász lett. Mivel egymáshoz közel horgásztunk, valószínű egy kárászraj, vagy „szerelmes pár” talált ránk. Utána visszadobtunk még oda, de többet kárászt nem fogtunk, csak keszegeket néha-néha, de pont úgy, hogy ne unatkozzunk.

Aztán hosszabb csend következett, meg ebédeltem is, ezért a bot sem volt úgy frissítve mint eddig, így már több mint fél órát bent volt. A másik botot épp csaliztam, mikor a Team Feederemen hatalmas kapás. Na ez már tuti ponty, legalábbis reméltem. Jó küzdelemben, akadó és nádkeresés után, büszkén emeltem a kamera elé ezt a gyönyörű halat. 2,655 kg, izom, erő, szépség. Minden ami egy balatoni ponty.

Ezzel a ponttyal boldogan ültem a székemben és könyveltem el a fogást, mert bevallom őszintén, ez a ponty, most a konyhaasztalra került, egy jó rántott ponty formájában, néhány paprikás lisztben sült keszeg „társaságában”. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem viszek haza halat, mert néha kell azt is enni. És amíg annyit viszünk, ami el is fogy, amit megfizetünk, addig nincs is baj. Meg azért egy friss tavaszi balatoni keszeg, jól átsütve, hmmm szerintem az egyik legjobb étel.

Az eddigi fogások nagy része még a délelőtti órákban esett, viszont délután ahogy kicsit jobb idő lett és a nap is elkezdett sütni, alig bírtunk halat fogni, jó volt, ha óránként egy halat valamelyikőnk bírt fogni. Viszont nem haragudtunk, nem voltunk elégedetlenek, mert jó volt az egész nap, és ugye horgászunk!! Horgászni meg mindig jó… J

Összegzésben el lehet mondani, hogy a Stég smokeja jól működött, a kaja jó volt, és a methodos szerelék is összegzésben jól vizsgázott. Én 14-es horgot használtam 0,08-as fonott előkén, csalitüskével megkötve. Igazából ennyi, ami a „titkom” lenne, csak egyszerűen és akkor a siker is meg jön, persze csak ha szerencsénk van

Írta: Szakács Krisztián