"Szarvas-tó Bajnoka" 1. forduló - beszámoló

Sokszor egy pecáról általában 3-4 napokkal szoktam írni egy beszámolót. Mondjuk mostanában ez nem volt igaz, mert még cikket is alig írtam, de most már akad egy kis idő, és érzem azt is, hogy mikor idő van, akkor van hozzá motiváltság és energia is. És most így vagyok vele. Ráadásul ma egy fontos verseny első fordulója volt és nem tagadom. Idén vissza akarok kerülni a dobogóra és jó lenne újra a kupával kézben zárni. De ez még messze van, rengeteg dolgon múlik, hogy mi lesz majd az eredmény szeptemberben.

Az első forduló az egy fontos esemény. Főleg ha kétszer kerül rá sor… Ugyanis az első kitűzött időpont áprilisban lett volna, de a szervezők elhalasztották a versenyt, teljesen jogosan. Az más kérdés, hogy Flórián és én voltunk olyan hülyék, hogy maradtunk egyet pecázni. Persze utólag belegondolva, tökre megérte, mert szép fogásokat sikerült elérni. összességében egy kiváló felkészülési horgászat volt a következő fordulóra, ami ismét csak az első lesz még csak. J

Nagy halakkal összefutni mindig jó

Az első most már minden körülmények között meg lett volna tartva, tökmindegy lett volna, hogy mi potyog az égből. A reggelem álmosan indult, pedig mindig szoktam várni a pecákat és a versenyeket, de a mai valamiért máshogy ment. Persze lehet a hét fáradalmainak kipihenését jó lett volna az 5:20-as kelés helyett 10-ig folytatni, de nem lehet mindent egyszerre. A lényeg az, hogy a szundi többszöri zaklatása után már a ruhákat kerestem, szendvicsemet csináltam és már fejben a versenyre készültem, hogy mit is kellene a cuccokhoz rakni, ami nincs köztük.

Az időjárás most reggel sem volt túlságosan kegyelmes, volt 6 fok, már már kánikula május közepén. Ja, mégse… És hogy igazán boldogak lehessünk, egy kis eső, hozzá erős széllel. Kell még valami az örömhöz? Inkább nem mondok semmit, mert Zircen a világvárosban bármi előfordulhat. Még az is, ami nem J

A versenyeken a szerencse mindig kulcskérdés. Ez főként a helyhúzásnál a legfőbb tényező. És aki ismer az tudja, hogy piszok nagy mázlista tudok lenni. Hogy most is az voltam-e? Szélső hely, sekély vízben, egy akadóval? Bárki cserélt volna velem, mondjuk én meg nem adtam volna el semmiért.

Most nyugodtan mondhatjátok, hogy nagyképű vagyok, bár néha igaz is, de ezen a helyen a szektor győzelemért és a kilókért kellett horgászni. Két keveréket kevertem is, és mindössze 3 fajta csalira bíztam magam a verseny során. Persze lett volna nálam más is, de akkor már az xy. terv is a kukában lenne.

Fejben minden kész volt, 8 óra, duda, persze előtte pár etetődobást kiakasztott klipsszel végeztem, hogy szóljak a halak. ÉN ITT VAGYOK, ÉS TI???

Sokat nem kellett rájuk várni. Már két ember fogott halat én meg nem… Na, lesz itt még agyalás, ilyeneken gondolkoztam, hogy min fogom járatni a fogaskerekeimet. Azonban a spicc gyengéd jelzésbe kezdett és kis várakozás után húztam a halat. Szákba tesz, vissza dob és vár. Közben a telefonomon megkeresem az alkalmazást, hogy mérjem az időt. Végül az időzítő mellett döntöttem, hogy jelezzen, ha már újat kell dobnom. 12 perc volt először ez az időmennyiség. Az elején még jó is volt. Aztán jött egy kis szünet itt felvittem 15 percre és dobáltam más irányba is hátha találok egy kóborhalat. Nem jött össze, ezért visszatértem az akadóhoz. 2-3 perc és a következő 4 dobás halat adott. De aztán itt is agyalni kellett, mert megint szünet, majd néhány hal és szünet. Érdekesek voltak, hogy 15 perc halfogás majd 30-60 perc várakozás a semmire. Sejtésem se volt, hogy mitől változott hirtelen az ízlés, esetleg újra kellett tölteni ott a halállományt? Nem tudom, csak azt, hogy annyi hal jött nekem, ami kellett. 10 ponty, 1 kárász, 1 keszeg. 20,72 kg súlyban. Ennél jobban nem is kell indítani egy sorozatot, mert szektor egy, azaz egy pontot szereztem, mert még a hozzá passzoló tömeg is egész jó. Kiváló kiindulási alap. Alapvetően nagyon optimalista vagyok, sokszor túlságosan is… De ez azt jelenti, hogy már csak 2 jó eredmény kell. Idő meg van rá rengeteg J

20,72 kg-os teríték

Írta: Szakács Krisztián