Kárásszal kezdtem a szezont
Az idei tél eddig nem volt
túlságosan kemény, reméljük nem is lesz az. Ennek ellenére, volt egy hosszabb
kemény mínuszokat felmutató időszaka, ami bizony az ország legtöbb állóvízét a
jég birodalmába kerítette. Mi horgászok ezt fájó szívvel néztük, és folyamatosan
csak reménykedtünk, hogy legyen ennek már vége. Persze közben sem
tétlenkedtünk, mert a megfáradt damilokat lecseréltük, a fogyó eszközök
nagyrészt beszereztük, esetleg valami új dologra beruháztunk.
Miközben ezeket csináltuk, a
tavasz első hullámai is eljöttek már februárban (reméljük itt is maradnak) és a
vizeket el is kezdték olvasztani, igeny hatékonyan, így február első hétvégéjén
már elég sok horgász elindult az első éles bevetésre, köztük én is. Szombaton
kiváló pecaidő volt, de ekkor sajnos nem tudtam menni, viszont értesültem
arról, hogy a Mayer-tavon bizony volt fogás, így garantált volt, hogy vasárnap,
a délelőtti horgászegyesületi gyűlés után, délután én is horgászni megyek.
Sikerült előtte a kerékpáromat is
rendbe raknom, így semmi sem tarthatott vissza a horgászattól. Vasárnap azonban
hatalmas szél volt, emiatt kicsit féltem, hogy mennyire lehet majd horgászni.
Szerencsére azonban kimentem a partra, igaz nagy küzdelem volt a szélben, néhol
szinte letolt az útról, annyira erős volt. Persze ez a tavon sem volt kisebb,
néha egy széllökésnél Gundel Takács Gábor műsorába is beillő mondattal tudtam
volna jellemezni a helyzetet: „maradj talpon!”
2016-ban is a vízparton |
Kicsit fúj a szél |
De ez sem tántoríthatott el a
pecától, és már szereltem fel a kosarat, tűztem a csalitüskére a csalit, és
megküzdve a széllel, bedobtam. Viszonylag jó idő volt, de a szél ezt azért
igyekezett máshogy éreztetni. Az első óra eredménytelenül telt, igazából ha
volt is kapásom, az maximum leheletfinom lehetett, mert a széltől esélyem sem
volt az olyat észrevennem, mert a spiccem szinte csak „pofozta” a levegőt.
Csalikat váltogattam, és az egyik
bottal viszonylagosan a part közeli részeket, míg a másikkal a túlparti
részeket bolygattam a halak után. Ilyenkor a szerencse sokkal nagyobb játékos,
mert oda kell dobni ahol a halak vannak, vagy épp ahol egy hal jár. Ez sose
egyszerű, de azért nem lehetetlen, így meg is történt és már fáraszthattam is az
év első halát. Vigyáztam rá, mint a hímes tojásra, és persze meg is lett. Egy
gyönyörű kárász lett az év első hala címének győztese.
Selfie az év első halával |
Úgy mentem a partra, hogy
legalább egy halat fogjak. Ez már sikerült… Mi a következő cél? Természetesen
egyszerű a válasz. Ponty, aztán ha az is meg van, akkor pontyok!!!
Csalinak feltűztem egy squid
pelletet, míg másikon a kárászt adó boton, továbbra is gumikukoricával
próbálkoztam. Vajon lesz eredmény? Ősszel nem sok sikert adott számomra a
csali, de most meg bedobtam, és rá pár percre kapás, majd végül nem lett meg.
De azonnal visszadobtam, kicsit vártam, és megint elhúzta a spiccet. Gyönyörű
látvány volt az erőteljesen görbülő feeder, ami bizony ponty volt. Ennél szebb
évkezdő peca szerintem nem is kell senkinek.
De az első pontyra se kellett sokat várni |
Ezért jó horgászni |
Egyszerűen gyönyörű |
Persze még volt egy kis idő,
mivel már hosszabbodnak a nappalok, tovább lehetett maradni. Kis is használtam
a maradék időt, próbálkoztam, vártam, majd fárasztottam. Kétszer.
Ez így év elejére nagyon jó
arány, hogy sikerült fognom 1 kárászt, és 3 pontyot, és még kettő rontott
kapást összeügyetlenkedni. Azt mondják, ha van egy jó évkezdet, akkor lesz egy
jó folytatás is. Én rajta leszek, mert idén célom visszaszerezni a vándorkupát,
ami két évig nálam volt, de tavaly jobbak voltak nálam. De rengeteg tanultam,
és igyekszem minél felkészültebben a ringbe szállni, és megküzdeni a halak
étvágyáért!
Írta: Szakács Krisztián
Megjegyzések
Megjegyzés küldése