Az utolsó

Még mielőtt bárki meg is ijedne. Nem az év utolsó pecája, nem az év utolsó irománya. Nem. Semmi ilyenről szó sincs, szimplán „csak” a Szarvas-tó Bajnoka 5 fordulós versenysorozatának az 5. hétvégéjéről van szó. Nagyon hamar elment ez a versenysorozat is, amelyre mindig a lehető legjobban igyekszem felkészülni

Ez idén sem volt másképp, bár voltak fordulók, amikor igazából nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, nem nagyon ment a hal, persze olyan is volt, amikor meg szerencsémnek köszönhetően, jó helyen sikerült megtöltenem a szákomat.

A versenyről annyit tudni kell, hogy 5 forduló van, amiből a legjobb 3 forduló számít bele a végeredménybe. Nekem az utolsó előtt volt egy 10 pontom, ami 1. 2. és 7. helyekből állt össze. Annyit tudtam, hogy ha bármit el is akarok érni, akkor azt a 7. helyezésemet überelni kell, lehetőleg szektor 1-2-vel. A negyedik forduló után készítettem is magamnak egy táblázatot, amiben számolgattam, és arra jöttem rá, hogy csupán egy szektor egy, és akkor összesítésben 3. helynél rosszabb semmi esetre sem lehetek. Nem nagydolog megnyerni a szektort… Csak előbb fel kell ébredni az álomból. Bár belegondolok, már volt egy szektorgyőzelmem idén, miért ne jöhetne össze még egy? Na, ugye! Az esély adott, csak élni kell vele, lehetőleg már a húzáskor… Ami mondjuk a legnehezebb feladat.

Verseny előtt „pecatársammal”, Flóriánnal sokat agyalgattunk, hogy majd milyen etetőanyagokkal és csalikkal készüljünk a versenyre, ami nem volt egyszerű, de végül sikerült és összeállt a kép. A fő alap egy halas method mix volt, barna illetve zöld színben. A zöld, mondjuk közkedvelt methodos verseny kaja… Szerintem sokak ismerik, a Bait-Tech Green. A másik meg a Total Fish. Mellette persze készültünk egyéb csalogatókkal, más színben, ízben, állagban… Miben lehet még eltérni? Csali. A verseny előtt még a vízparton gyorsan cserélgettünk. Ami nekem nem volt azt kaptam a Flóritól ami meg neki nem volt azt én adtam neki. Annyit elárulok, hogy szinte minden csalit csalitüskén kínáltunk fel, ennyire a methodra helyeztük a hangsúlyt.

Csak néhány keverék
A green adta a legjobban a halakat
(mindegyik etető rostálva volt, bár a képen nem feltétlen tűnik úgy)

Naa de akkor, had szóljon. Szólt is az etetést jelző dudaszó, lendültek a botok, repültek a gombócok nagyot csobbanva. Az etetés 10 perc alatt lezajlott, majd kezdődött a verseny, mindenki hatalmas kedvvel nekivágva kezdte a versenyt. Nekem általában az első percekben szokott kapásom lenni. Most? Még annyi se. De senkinek… Na itt már elkezdtünk aggódni, hogy jajj ne, lehet megint egy kevés halas verseny lesz. Aztán egyszer csak Horváth Tamásnál kapás érkezett, majd viszonylag rövid fárasztás után 8 kiló felett mérlegelt… Ez ám a lelombozó, mikor tudod, hogy egyébként 8-10 kilót kifogni nem nehéz itt, ha megy a ha. De a kulcsmondat: Ha meg a hal. Ott és akkor nem ment, de senkinek sem. Pedig azért voltunk ott olyanok, akik ismertük a helyeket, tudtuk, hogy hol vannak jó helyek az adott pályán és mégsem. Egyszerűen a helyzet így adta.

Majd csend, de annál is nagyobb csend. Közben a versenyzőkkel hol itt, hol ott értekezünk, hogy mi a bajuk a halaknak. Persze közben agyalgatok, hogy min változtassak, hogyan. Csalikat folyton váltottam, etetőket is variáltam. Sose szerettem a valószínűségszámítást, matek érettségin is sok pontot vitt… (igaz ötös lett, na de nem ez a lényeg) viszont arra rájöttem, hogy itt halat fogni, nagyon kis eséllyel lehet. Aztán egyszer csak görbült a spicc, húzta a hal és végre hal volt a horgon. Igaz keszeg, de az is hal. Naa majd vissza gyorsan hátha vannak ott többen is. Neeem. Dehogy. Még véletlenül sem. Jó, már váltani készültem, amikor elhúzta megint. Viszont már ponty. Jeee. Hatalmas volt az örömöm, mikor végre szákba raktam. Hal hátán hal, persze ez nem igaz, de megint egy kapás. Azonban ez nem lett meg. Nem különítettem neki nagyobb jelentőséget, majd a következő, ha lesz. De jó ideig semmi. Újra váltáson agyaltam, ekkor úgy döntöttem, hogy elkezdek újra csúzlizni csemegét, illetve a két halas kaját összekevertem, adtam hozzá mikropelletet és csemegekukoricát. Ezt etetőkosárban 20 méterre klipsszel pontosan bejuttattam. Szerintem az összes gombócot ugyanoda dobtam, de mindenesetre nagyon kis eltéréssel. Horog fel, majd várakozás. 5 perc. Ennyi idő kellett, hogy elhúzza. Nagy küzdelmek után éreztem, hogy jobb hal lesz. Szerencsére sikerült kiakasztanom a klipszből a zsinórt, így több versenyzőn is átverekedve magam, már a szektorom túlsó felén találtam magam. A többiek sportszerű hozzáállását nagyon szépen köszönöm. Persze ők is örültek, hogy láttak végre egy halat. Ez a hal aztán 10,77 kilót jelentett a nevem mellé.

10,77 kg
Gyönyörű 

Szerencse-e vagy sem, nem tudom, de én nagyon örültem neki. De ezután már csend volt. A verseny vége előtt még volt egy kapásom, ami egy keszeg volt, de merítés előtt lerúgta magát a horogról. Közben már számolgattam, hogy ha marad minden 1., vagy 2. leszek. De inkább első helyre vártam magam. Lezajlott a mérlegelés, a pörkölt elkészült, pakolás után mentünk enni és vártuk az eredményeket. Kicsit meglepve, de „csak” a második helyet sikerült elérnem, mindössze 27 dekával lemaradva… Na az a ponty, vagy a keszeg… Ha meg van, de mivel a ha az nem tud horgászni így azzal tilos foglalkozni. Az más kérdés hogy bosszantó tud lenni. Ennek ellenére persze örültem neki nagyon, jó volt ezt elérni, és jó abba belegondolni, hogy a 4 év alatt 2-szer megnyertem a versenyt és egyszer 2. helyen végeztem illetve egyszer 4. helyen. Szerintem ez önmagában is nagyon szép eredmény.

Forrás: zirc-szarvasto.hu

2. hely

Gratulálok a helyezetteteknek, mindenkinek, aki végigküzdött legalább 3 fordulót, szép volt, jó volt, tetszett. Jövőre viszont már szeretném visszanyerni azt a kupát! Rajta leszek!

Írta: Szakács Krisztián