Trágyadombba merülve...

Már régen voltam Akliban horgászni, ezért úgy döntöttem, hogy a verseny előtti héten megnézem a halakat, hogy a megmérettetésen mégse legyek "idegen" számukra. 

Egy fontos dologról elfeledkeztünk, ezért reggel szedtünk egy trágyadomb környékén - legalábbis szedtünk volna. Ki is szálltunk az autóból, gondolva a domb előtti föld az nem akadály. Első lépésre kicsit, másodikra még jobban megsüllyedtem, de továbbmentem... rossz döntés volt, ugyanis eddigra már térdig álltam a szarban. Azaz, hogy kicsit finomítsak a dolgon, tehénszarban... Bár azt mondják, aki szarba lép az szerencsés ember, szóval én nagyon az lehetek. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "Szarban a haza..."

A kijutás sem volt egyszerű, de sikerült. Ezt a sztorit egyszerre volt röhejes és vicces átélni. Haza kellett menni ruhát cserélni, persze a kocsiban is igazi trágyadombi hangulat uralkodott. Ruhaváltás után 7 órára már a halmozgásokat kémleltük. 

Csak azért sem kellett már a giliszta, enélkül is megoldom a horgászatot - gondoltam magamban.

A csali és etető egyszerű volt, egy alap Cfb-s halas kaja. Csonti kukorica és néhány pop up apró méretű szintén Cfb-s pellet volt a csalirepertoár. Mindegyikre szükség volt csak azt kellett tudni, hogy mikor. Volt mikor eltaláltam, hogy mi is az amire harapnak. 

Ekkor sorozatban lehetett fogni a halakat. Majd csend. Ez így ment egész nap, de szerencsére a csendes időszakok rövidek voltak. A pecán egész jó képet tudtam kialakítani a versenyre. A verseny egyébként lezajlott, a magamban felvázolt taktika egész jól bevált, a részletekről a következő írásban lehet olvasni.

Írta: Szakács Krisztián