Kárásszal kezdtem a szezont

Az idei tél eddig nem volt túlságosan kemény, reméljük nem is lesz az. Ennek ellenére, volt egy hosszabb kemény mínuszokat felmutató időszaka, ami bizony az ország legtöbb állóvízét a jég birodalmába kerítette. Mi horgászok ezt fájó szívvel néztük, és folyamatosan csak reménykedtünk, hogy legyen ennek már vége. Persze közben sem tétlenkedtünk, mert a megfáradt damilokat lecseréltük, a fogyó eszközök nagyrészt beszereztük, esetleg valami új dologra beruháztunk.

Miközben ezeket csináltuk, a tavasz első hullámai is eljöttek már februárban (reméljük itt is maradnak) és a vizeket el is kezdték olvasztani, igeny hatékonyan, így február első hétvégéjén már elég sok horgász elindult az első éles bevetésre, köztük én is. Szombaton kiváló pecaidő volt, de ekkor sajnos nem tudtam menni, viszont értesültem arról, hogy a Mayer-tavon bizony volt fogás, így garantált volt, hogy vasárnap, a délelőtti horgászegyesületi gyűlés után, délután én is horgászni megyek.

Sikerült előtte a kerékpáromat is rendbe raknom, így semmi sem tarthatott vissza a horgászattól. Vasárnap azonban hatalmas szél volt, emiatt kicsit féltem, hogy mennyire lehet majd horgászni. Szerencsére azonban kimentem a partra, igaz nagy küzdelem volt a szélben, néhol szinte letolt az útról, annyira erős volt. Persze ez a tavon sem volt kisebb, néha egy széllökésnél Gundel Takács Gábor műsorába is beillő mondattal tudtam volna jellemezni a helyzetet: „maradj talpon!”

2016-ban is a vízparton

Kicsit fúj a szél

De ez sem tántoríthatott el a pecától, és már szereltem fel a kosarat, tűztem a csalitüskére a csalit, és megküzdve a széllel, bedobtam. Viszonylag jó idő volt, de a szél ezt azért igyekezett máshogy éreztetni. Az első óra eredménytelenül telt, igazából ha volt is kapásom, az maximum leheletfinom lehetett, mert a széltől esélyem sem volt az olyat észrevennem, mert a spiccem szinte csak „pofozta” a levegőt.

Csalikat váltogattam, és az egyik bottal viszonylagosan a part közeli részeket, míg a másikkal a túlparti részeket bolygattam a halak után. Ilyenkor a szerencse sokkal nagyobb játékos, mert oda kell dobni ahol a halak vannak, vagy épp ahol egy hal jár. Ez sose egyszerű, de azért nem lehetetlen, így meg is történt és már fáraszthattam is az év első halát. Vigyáztam rá, mint a hímes tojásra, és persze meg is lett. Egy gyönyörű kárász lett az év első hala címének győztese.

Selfie az év első halával

Úgy mentem a partra, hogy legalább egy halat fogjak. Ez már sikerült… Mi a következő cél? Természetesen egyszerű a válasz. Ponty, aztán ha az is meg van, akkor pontyok!!!

Csalinak feltűztem egy squid pelletet, míg másikon a kárászt adó boton, továbbra is gumikukoricával próbálkoztam. Vajon lesz eredmény? Ősszel nem sok sikert adott számomra a csali, de most meg bedobtam, és rá pár percre kapás, majd végül nem lett meg. De azonnal visszadobtam, kicsit vártam, és megint elhúzta a spiccet. Gyönyörű látvány volt az erőteljesen görbülő feeder, ami bizony ponty volt. Ennél szebb évkezdő peca szerintem nem is kell senkinek.

De az első pontyra se kellett sokat várni

Ezért jó horgászni

Egyszerűen gyönyörű

Persze még volt egy kis idő, mivel már hosszabbodnak a nappalok, tovább lehetett maradni. Kis is használtam a maradék időt, próbálkoztam, vártam, majd fárasztottam. Kétszer.

Ez így év elejére nagyon jó arány, hogy sikerült fognom 1 kárászt, és 3 pontyot, és még kettő rontott kapást összeügyetlenkedni. Azt mondják, ha van egy jó évkezdet, akkor lesz egy jó folytatás is. Én rajta leszek, mert idén célom visszaszerezni a vándorkupát, ami két évig nálam volt, de tavaly jobbak voltak nálam. De rengeteg tanultam, és igyekszem minél felkészültebben a ringbe szállni, és megküzdeni a halak étvágyáért!

Írta: Szakács Krisztián