Újra az őszben

Itt van az ősz, itt van újra, diákok a vízpart helyett iskolába indulnak... Én az idei évtől egyetemet kezdtem, és mellé próbálom majd szépen a pecát és a munkát összehangolni. Hogy ez mennyire fog sikerülni? Én igyekszem megtalálni a megfelelő keveréket a napok összetételében, pont úgy, mint a horgászatban. Újra hűlnek a vizek, folyamatosan kell változtatni és alkalmazkodni a körülményekhez.

Magic Maggot csapat tagjaként kíváncsian várom a hideg vizet, mivel nyáron több horgásztól is megkaptam - idézem őket - "óóó ez a csontis kaja majd a hideg vízben lesz jó". A felmelegedett vizekben is szerettem, de kíváncsi vagyok milyen lesz majd, mikor már lefagy a kezünk a parton. Igaz kesztyűt még nem szeretnék vinni a vízpartra... 

De mitől is lenne ez hideg a keverék hideg vízben is eredményes? A sokak által preferált szín az őszi/téli pecák során a barna tónus (bár én mindig keverek egy fehéres, rikító kaját), másrészt a csonti, ami a kosár beltartalmát adja. És talán ez azért is jöhet ki majd igazán ebben az időszakban, mert a folyamatosan finomabb és finomabban táplálkozó halakat majd szinte fejbe kell dobni egy egy kapásért, és még akkor sem biztos, hogy rászív. Talán a beltartalom, a fehérje mennyisége segíthet a döntésben, onnantól meg nagy részben rajtunk múlik, hogy partra kerül-e vagy sem. 

Egyébként nem szeretem az őszi pecákat, és ezt az időszakot, bár ezt az őszt most kifejezetten vártam az egyetem miatt, gólyatábor, új arcok, új élmények és persze kihívások. A kihívásokat pedig szeretem (és azért lesz is). Ugyan gyönyörű a vízpart mikor a fák különböző színekben pompáznak, de egy kicsit emlékeztet minket arra, hogy minden változik, semmi sem állandó - pont mint a halak kapókedve. 

Élőben csodás látvány

Reggelente aranyat érhet ez a csinatos lábbeli...

Szóval próbálok megbarátkozni azzal, hogy nem mehetek ki rövidnadrágban horgászni, vagyis de, csak őrültnek néznek (amúgy is) másrészt megfagynék. Nem szeretem, hogy korán sötétedik, sőt nagyon nem, ez az egyetlen amit leginkább utálok. Na de nem vagyok ám ilyen negatív töltetű ember, sőt, én mindig is nagyon optimista vagyok (néha túlzottan is) és igyekszem mindenben meglátni a jót. Az őszben is ott van, ugye a színpompás táj, nekem talán az egyetem, hogy most munkában kinek mi? Azt én nem tudhatom, mindenkinek más. De itt van az idő, hogy újra rájöjjünk arra, hogy ami tavaly ősszel ment, az idén nem fog. Legalábbis én mindig így vagyok... 

Írta: Szakács Krisztián