Hethland balatoni feeder verseny - amikor ez nem a te versenyed...

Szóval, hogyan is kerültem én oda a versenyhez? Mikor kiírásra került a versenyszabályzat, nézegettem, de egyszerűen a lehetőségeim nem engedték meg, hogy részt vegyek rajta. Csak aztán alakulgattak a dolgok, és a Csalihungária támogatásával nevezve lettem. Ha használtatok már kék vagy zöld csontit egyébként, garantáltan tőlük származott, és a nagyon innovatív termék, a Csonti befőtt is az ő termékük... és akkor még mennyi terv van, de erről majd később

Úgy mondtam erre a versenyre igent, hogy a lejutás igen csak nem volt biztos, mikor már majdnem megoldottnak tűnt a helyzet, jött egy másik probléma, ami miatt már meg voltam lőve, ezért jeleztem, hogy nem tudok részt venni a versenyen. Viszont a Csali hungária szervezésében ez is sikeresen megoldódott, és Kiskunhalasról(!!!!) jöttek el értem, hogy lemenjek Zamárdiba versengeni, ezt ezúton is köszönöm!

Kiváló társaság volt lent a versenyen, sok neves horgászt is láthattam pecázni, de számomra a szombati napi szomszédom jelentette a legtöbbet, rengeteget lehetett tanulni már csak azzal, hogy néztem, ahogy horgászik. Ő nem más, mint Polyák Csaba ;)

2. napi horgászhelyem

Igazából ez a verseny nekem még egy nagy falat volt, hiába, azért az éjszakai balatoni pecák teljesen mások, mint a déli parton egy verseny, ahol profik vesznek körbe. Én keszegre készültem, néhány potya pontyban reménykedve. Igazából egyik se jött be... Egyszerűen nem tudtam felvenni azt a fajta gondolkodásmódot, ami szükséges egy ilyen versenyen, nulla keszegezős tapasztalatom van, valahol el kell kezdeni a dolgokat... Tanulni pedig nem szégyen, ráadásul én még szeretek is, főleg ha használhatom is az elsajátított tudást.

Trokán Péter mellett is horgászhattam

Első nap snecizni kellett volna, hát ez se ment igazán profin. Fogni fogtam, nem az a probléma, csak nem mindegy, hogy milyen időközönként. És mikor láttam, hogy a pár versenyző elhúzott nagyon a kis snecikkel, akkor váltottam, távot dobtam, mert azzal még érhettem is volna valamit. Így hát sikeresen mérlegeltem 60 grammnyi halat, igen 60 gramm! Nem kiröhögni. Ott ültem a székemben, ami mondjuk nem is az enyém, hanem egy kedves horgászbarátom adta kölcsön, köszi. Szóval ültem a székben és nem tudtam, hogy most akkor sírjak, vagy nevessek az eredményen. Nagyon lehangolt a dolog, főleg, hogy fáradt is voltam, mert volt jó szállás, de egy idegen helyen, egyedül, horkolástól zengő épületben, hogy is mondjam? Nem olyan egyszerű.

2 éjszakára teljesen pofás kis szállás, balatoni panorámával

Itt még bizakodtam

Ezt a táblát magammal hoztam, csak az emlék kedvéért (1. napi horgászhely)

Eljött a második nap, ahol mint kiderült, keszegezni kellett volna, én sneciztem, viszont fogtam 4 db keszeget is. Na ki a profi? Még mindig nem én... Igazából ezen a napon is nézelődtem, a többiekhez képest. Ez van, mint írtam, valahol el kell kezdeni, ez a fajta módszer azért jóval több munkát igényel a methodhoz képest, viszont ha megy a hal, akkor brutálisan tud menni.

Azért fogtam keszeget is vasárnap

Ennek ellenére nem bántam meg a versenyt, tapasztalatot szereztem, pár embert meg is ismertem, és hát a jövőnek egy meghatározó része lehet nekem a Csali hungária.

Egyébként a cég mindenkinek, aki részt vett a versenyen, 5 liter csontit biztosított. Én ennyi csontit életemben nem láttam... És szerintem amit eddig pecáztam, azoknál összeadnám a kis dobozokat, az se lenne 5 liter.

71. helyen zártam a 96 főből. Most ez jó? Nem. Ugye van az a mondás, hogy nem az eredmény, hanem a részvét számít. Persze, mikor van eredmény, akkor az eredmény számít, ez egyértelmű. De most inkább csak a részvét. 

Mert a részvét is fontos...!

Írta: Szakács Krisztián