Rövid visszatekintés a horgászmúltamban

Vannak napok az őszben, és úgy általában is, mikor nem tudunk menni pecázni. Az időjárás ezen a téren az egyik nagy befolyásoló tényező, de az egyéni programok ezt nagyban tudják befolyásolni. Most hogy már másfél hete nem voltam pecázni (február vége óta, heti egyszer legalább pecáztam) kicsit érzem azt, hogy már kellene menni. De az ablakon kitekintve nem túl biztató a dolog és az előrejelzések sem igazán kedvcsinálóak. Ilyenkor mit tud tenni az ember? Egyrészt olvasgat horgászirodalmakat, másrészt vágyakozik a vízpartra. Én is ezt teszem, miközben ezeket a sorokat írom.

Igazából egy kicsit utazni akarok most, mégpedig az időben és ezáltal a gondolataimban. A horgászélményeim nem olyan régre tehetőek vissza, mindösszesen 5 évre. Első horgászatokon nagyon jó élményeket szereztem, így megfertőzött szerencsére engem is ez a móka, és interneten rengeteg videó után, saját magam által kezdtem egyre jobban, egyre több halat fogni, és minél jobbá válni. Bicóval jártam ki horgászni, emlékszem anno még egy kis hátizsákba belefért a cuccom, ma már konkrétan a szerelékes dobozaim majdnem több helyet foglalnak. Hmmm mennyire szerettem akkor is kijárni, hát még most. Tök jó érzés ebbe belegondolni.

Első halaim egyike

Az évek múltak, halak jöttek, módszerek mentek, de a fenekezés érdekelt mindig is igazán. Emlékszem, hogy az első feederbotomat például az általános iskolai papírgyűjtésből vettem. Egy héten keresztül minden nap jártam az utcát a kis gáz kocsival, és gyűjtöttem több száz kilónyi papírt, hogy megvehessem a hőn áhított feedert. Imádtam vele pecázni. Pár versenyen részt vettem vele, és az egyiken eltörött… Nagyon szomorú voltam. Ekkor visszatértem egy ideig a hagyományos fenekező bothoz, de karácsonyra már egy új feederrel büszkélkedhettem, és alig vártam a tavaszt, hogy mehessek horgászni. Egyébként mind a kettő bot a mai napig meg van, bár az első botot már „nyugdíjaztam”. Rengeteget pecáztam, és a Mayer-tavon a legeredményesebb horgászokat pipáltam le, és igyekszem mind a mai napig, a haltalan napokon is – helyiek szerint csodát művelni.

A háttérben az első feederem

Amikor eltörött a feederem, visszatértem a teleszkópos botomhoz

6,4 kg, az első igazán nagyhalam, nagyon örültem neki

Voltak versenyek, voltak kudarcok, de sosem csüggedtem le, és nem gondoltam volna akkoriban, hogy eddig viszem, hogy egy saját, egyre népszerűbb facebook oldalam, és blogfelületem van. És ezt tök jó csinálni, hogy leírom a tapasztalataimat, élményeimet, melyből mások tanulhatnak, de az ezekhez fűzött reakciókból én is rengeteget tudok tanulni, tehát a tanulási vágy kölcsönös. A Zirci Pecás ma már egyre ismertebb, pedig anno csak arra terveztem, hogy magamnak leírok minden pecát, nem viszem olvasók elé. Valahogy mégis ez lett belőle, és élvezettel csinálom, írom a sorokat, „építem” a közönséget.

Shakespeare feederem, hű társam

Szeretem csinálni

Majd lesz részletesebb iromány is, hogy miként alakult az eddigi múltam, ami a jövőmet építi, de ez egy téli napon szerintem sokkal érdekesebb lesz majd.

Írta: Szakács Krisztián