Októberben egyre többen mondják azt, hogy ideiglenesen „szögre
teszik” a horgászcuccot. Én ezt elképzelhetetlennek tartom, és amíg csak lehet,
a tó befagyásáig pecázom. Ha meg még októberben is jó idő van, akkor buzdítok
mindenkit arra, hogy menjen horgászni. Az igaz, hogy a reggelek csípősek, a nap
már erőtlen, a szél olykor csontig hatoló. De ahogy egyik kedvenc mondásom is
tartja: nincs rossz idő csak, rossz öltözet. Tehát horgászni mindig lehet? Igen
Ha meg lehet mindig horgászni, akkor miért üljünk otthon,
mint a befőtt, és szomorkodjunk, hogy ebből az évből is elment a nyárias idő…
Felesleges. Ezzel csak magunkat hangoljuk le. Inkább pozitívan próbáljuk
szemlélni a napokat, minden rosszban keressük a jót, tanuljunk minden egyes
napból, hogy a következő napunk még szebb legyen. Így a halak kisebb kapó kedve
sem fog minket elszomorítani, és nem fagy az arcunkra a szomorúság, a hűvösebb
napokon a víz partján.
De ez a hétvége nem olyan volt, hogy fagyoskodni kellett
volna. Kellemes időben, a partra lehetett menni, és ha szerencsésebbek voltunk,
vagy épp tudtunk valamit, vagy netalántán mindegyik, még halat is fogtunk. Én
is fogtam halat, bár nem túl sokat, de egy jót pecáztam, kiszellőztettem a
fejemet, rendeztem gondolataimat. Ezért is jó ez a horgászat.
 |
| Jó a vizet nézve, kicsit letisztázni a gondolatokat |
De hogy kicsit konkrétabban is írjak a pecáról, így
folytatom a sorokat azzal. Olyan helyen ültem, ahol még nem horgásztam, de
mivel ez kis tó, így a túlpartról már horgásztam meg ezt a helyet, így
nagyjából tudtam, hogy hol is vannak a halak. Vagyis hát sejteni véltem, igen
ez így pontosabb kifejezés. Kevertem egy pelletmixet, csalinak ananászos
pellettel kezdtem. Első dobások nem adtak halat, de a várakozást egy ponty
végül jutalmazta.
 |
| A part ezen részén még nem horgásztam, de az itteni vízfelület nem volt ismeretlen |
 |
| Végy egy jó csalogatóanyagot |
 |
| Cfb anászos pop up |
Utána ismét a halak nyomába eredtem, kerestem, kutattam, de
nyomukat nem leltem úgy, ahogy én gondoltam. De azért egy-egy kárász néha
megrázta a spiccem, így a halszag érződött a kezemen.
Egyik botot kicsit tovább, mint félórát bent hagytam, vagyis
hát a kárászok hagyták bent, nem vették fel a csalit, így nyugodtan megtudta
várni nagyobb gazdáját. Így a ponty és a csali egymásra találtak, míg én őket
egy hosszas fárasztás után el nem választottam őket. A ponty szép hosszúkás,
erőtől duzzadó volt. Ment is vissza, örültem neki nagyon
 |
| A kárászok többször is rázták a horgom |
 |
| Szép küzdelemben, sikerült partra keríteni |
 |
| Az önkioldózás gyönyöre... de azért szeretem ezeket a képeket is |
Ezután már eseménytelenül teltek a percek, így hát pakolni
kezdtem. A botok maradtak utoljára, így még sikerült fognom búcsúhalként egy
keszeget. Őszintén megvallva, egyáltalán nem panaszkodhatok a fogás miatt,
mások ennél (jóval) gyengébben teljesítettek, de azért nekem csak csak sikerül megtalálni
azt, ami a halaknak kell.
 |
| Búcsú keszeg |
Írta: Szakács Krisztián
Megjegyzések
Megjegyzés küldése