Először horgásztam a Dunán

Eljött ez az alkalom is, hogy végre eljuthatok a Dunára. Egykori Általános iskolai tesitanárom, még a téli hónapokban látogatott ki a tóra, amikor is én horgásztam. Ekkor ajánlotta fel, hogy elvisz egyet a Dunára horgászni. Azóta teltek a hónapok, és kaptam az üzenetet, hogy nem felejtett el, az ígéretét betartja és vinni is fog. Utána napokkal később csörgött a telefon. Mondta, hogy nem volt egyszerű mire utol tudott érni, de sikerült neki, amit ezúton is köszönök, és tudom, hogy már várja a beszámolót.

A telefonbeszélgetésben mindent sikerült leegyeztetni. Vártam is nagyon, hogy a kis hétvégi pihenésből hazaérve, már pakolhassak is a Dunára. Giliszta szedés, cucckeresés. Sajnos olyan kosaram és ólmom nem volt (vasárnap meg nem vehetek a horgászboltban...) ami meg is állt volna a Dunán, de megoldjuk, gondoltam magamban... Pecás haveroknak is újságoltam, hogy hova is megyek, vegyes érzelmekkel kívántak szerencsét. Volt aki azt mondta, hogy ő nem menne oda, van aki imádja, de igen szeszélyes. Én úgy mentem oda, hogy tudtam, ha meg meg látom, már tetszeni fog a peca, függetlenül, hogy mit is fogunk. 

Reggel 6-kor indulás, irány Komárom, amíg nyit a horgászbolt a napijegy miatt - vehettem volna kosarat, de reggel kinek van ilyen az eszébe. Míg kinyitott a horgászbolt, addig Komáromban körülnéztünk a városban egy tóparton, és beszéltünk egy horgásszal, aki értékes információkkal szolgált számunkra a Dunáról. Horgászbolt nyitva, jegy pipa. Nincs más hátra, mint előre, azaz irány horgászni a DUNÁRA!!! Végre

Tavakon kapáskor görbül így a spicc, míg itt alapból így állt

A Vág torkolata

Mikor megpillantottam, látszott a tiszta víz, a gyönyörűsége, és egyben hihetetlensége, hogy egy ilyen folyó mekkora éltető, árvízkor pusztító. Gyönyörű, szavakkal hiába próbálom leírni, nem találok olyan jelzőket, amivel a gondolataimat kifejezhettem volna. Majd a képekkel megpróbálom

Egyből neki is láttam szerelni, és vártam, hogy dobhassam. Tudtam, de arra nem számítottam, hogy a parttól már 10 méterre az 50 grammos tányérólmot is szinte tépni tudja a víz, amíg feneket ér. Tavi horgászként, gyönyörű botvivős kapást láttam benne, holott köze nem volt hozzá. 

Etetőanyagba nehezítő anyag, a lábunk alatt

Sokadik bedobás után, hal nélkül, de nem csüggedve nézegettem a part előtt úszkálni sneciket a tiszta vízben. Rengetegen voltak Egyszer csak egy kapás volt, egy igazi dunai kapás. Végre hal a horgomon, mégpedig dunai. Hihetetlen volt az, hogy egy kicsi géb is ilyen kapást tudott csinálni.

Nehezen lehetett kapásokat kicsikarni, konkrétan azért a párért is küzdeni kellett, nem sok hal volt előttünk. De vártam, hátha egy kapásom lesz, mert sose lehet tudni mi akad horgomra. Egy vezérküsz, melyre amúgy spicbottal szoktam horgászni, feederen csinált nagy kapást. Jó volt 

Délután nekiláttam spiccbottal snecikre úsztatni, sikerült is sokat fogni, és nagyon élveztem. 

Első dunai halam!!!!!!

Nagy kapás... kagyló, kőre ragadva

Csodáltam a környezetet, a Duna hangját, azt a pár hajót, az elragadó tájat... Vissza akarok térni

Még a gébnek is tudtam örülni

Esti fények a Dunán, viszlát, még látjuk egymást!

Írta: Szakács Krisztián