Itt a nyár vége, de horgászni azt kell!!!

Itt a nyár vége – sajnos, ezért ami idő még van, horgászattal kell, hogy teljen. Jól mondom? Szerintem igen.  A Szarvas-tóra esett a választásom. Egyrészt egy baráti meghívás, másrészt már rég voltam ott, harmadrészt, szeptemberben több versenyem is lesz ott.

Kora reggel indultunk, hogy a nyitásra, 6-kor nyíló kapun elsőként mehessünk át. Kiskocsiba pakolás, cipekedés, horgászcuccok előkészítése. Ez jellemezte a reggeli vízparti hangulatot. Majd ezek után már a halak nyomába eredtünk, igyekeztünk egy jót pecázni.

Ez a hal kérte, hogy a személyi jogait tartsuk tiszteletben...

A terv az volt, hogy egy rövidtávot és a kereső method pecát fogom főként erőltetni, és majd ha esetleg valamelyik nem menne, váltok. A közeli távot megetettem, a method kosarat megtömtem, és indulhatott a peca. Vártam, és semmi. Ritkán szokott az lenni, hogy az első dobások egyike nem ad halat. A ritka pillanatok egyike eljött, mert most aztán semennyire nem akart görbülni az a spicc. Hát jól van, ha a halak nem akarnak egyet fotózkodni, akkor kénytelen leszek valamit váltani. Igazából váltani a csaliarzenálban tudtam. Pellet faragás, dippelés, variálni, hogy lebegő, kikönnyített vagy süllyedő. Így már jöttek halak, de nem abban a tempóban. Persze annak ellenére nem panaszkodhatok, mert fogtam, és vannak napok, mikor gyengébben lehet halat fogni. Szerencsére nem igazán mentek el halaim – már amit sikerült horogra csalni.

Bence az elején szépen húzta a halakat

Flórián se tétlenkedett, bár azért neki az elején nagyon nehezen ment a halfogás

Ez meg milyen marha?? 

Reggel egyébként kicsit hideg volt, azért az augusztusi nyár éjszaka bizony hűvösebb, főleg a Bakonyban, főleg a vízparton. Viszont napközben, ahogy magasabbra ért a nap, úgy volt egyre melegebb, úgy kezdett egyre inkább perzselni. Ahogy a nap a legmagasabb pontra ért, megálltak az egyébként így sem igazán kapó halak. Benyomták a szundit, magasról tettek arra, hogy mi meg rájuk horgászunk…

Amikor a fotós elkapja a lényeget, jah nem

De azért sikerült

A folyadék ilyenkor nagyon fontos, ezért mikor elfogyott a vizem, elmentem megtölteni a flakonomat, közbe a nyeletőféket kiengedtem. Mire visszaértem, látom ám, hogy forog a dob… Szaladok, bevágok, és felhúzom a halat. Hirtelen nem tudtam, ahogy már a víz alatt felfekvő hal vonalai kirajzolódtak. Mint valami rája, úgy nézett ki, de mivel horgásztóról lévén szó, egy hatalmas méretű dévérkeszeg volt. Előtte egyébként beszéltük is, hogy még aznap nem jött egy nagy hal sem, pedig azért gyakran szoktak feederes pecákon is beugrani.

Szép méret

A hal súlya

C&R

A nagy keszeg kifogása után pár hallal, Bencének is jelentkezett egy jobbnak ígérkező hal, ami már ponty volt. De mikor már épp készülök, hogy a majd kifogott halnak bevizezem a matracot, hirtelen megszólal a nyeletőfékem. Dobom a vödröt, szinte vetődök a feederemhez, és már veszem is fel a kontaktot. Fejét rázza, ahogy a 2-3 kilós pontyok. Azonban egyszer csak átvált szép lassú, komótos mozgásba. Na, ekkor már tudtam, hogy jobb hal lesz. Pár kört lenyomott a part előtt, néhányszor szívrohamot hozva rám, mikor valami kis partszéli akadót megtalált… De sikerült két vállra fektetni, akarom mondani, uszonyokra fektetni J

6,25 kg 

8,55 kg

Ezután még jött azért egy-egy hal, de én már teljesen meg voltam elégedve az aznapi teljesítménnyel, ami összességében 14 pontyot, és egyetlen egy keszeget jelentett. Ez mind a hármónk fogására igaz, ugyanis mindegyikünk ilyen arányban és mennyiségben fogott halat, csak nálam a keszeg az rávert a legtöbb ponty méretére is… J

Keress a többi csatornán is! 

Írta: Szakács Krisztián