Mikor 2 kárásznak is örülni kell

Vannak napok, mikor megy a hal, és vannak napok, mikor nem. Gondolom ezzel nem mondtam újdonságot. December közepén az embernek meg minden parton töltött perc aranyat ér, nem hogy a halfogás. 

A múlthéten betliztem az évben először, de itt szerettem volna már halas kézzel hazamenni. Nagy köd volt, ennek ellenére a hideg elkerült minket. Rengeteg csalit kipróbáltam, több etetővel is variáltam, majd kapásra vágtam be. Lemaradt. De nem csalódtam, mert ez már jóval több volt, mint a múltkori pecán a kapások száma, konkrétan egyel, itt volt kapás, akkor nem. 

Köd előttem, köd utánam

Majd megtört a jég, igaz inkább olvadt a tavon, de jött a kapás és meg is lett, egy szép kárász formájában. Arra kell horgászni, ami jön, vagyis inkább ami jön, azt fogom alapon pecázok. 

Egy kárásznak is nagyon lehet örülni :D

A napot két kárásszal zártam és még két rontott kapással, mi ez ha nem örömteli peca? Nekem az, és ráadásul itt van előttem még a téli szünet, amikor épp nem a bejglit eszem, akkor a botot fogom. Ilyen egyszerű ez, ha van időm, akkor horgászom. 

Írta: Szakács Krisztián