Szarvastavi felkészülés

A hét elején már elterveztem, hogy hétvégén a közeli Szarvastóra megyek horgászni. Már csak egy embert kellett találni, hogy ki tudjak jutni a tóra. Egy ideig volt is ember, de aztán egyéb okok miatt végül „fuvaros” nélkül maradtam. Így hát arra jutottam, hogy busszal ugyan, de kimegyek pecázni. A cuccokat gyorsan átpakoltam olyan módon, hogy buszon is viszonylag könnyen szállítható legyen, és a tóra gyaloglás közbe se szakadjak meg.

Fél 8-kor már ki is váltottam a sporthorgász jegyet, és ki is szemeltem a horgászhelyet. A hely a tó másik felén van, hátul az akadós részen, ahol szerintem ilyenkor viszonylag sok hal tartózkodhat, mivel a víz is sekélyebb, és talán díjazzák a nap melegítő hatását, is kiállnak egy kicsit napozni, míg én meg, megpróbálom őket addig horogra csalni.

Az etetőanyag az a már az előző cikkeimben is megemlített Haldorádó Bázis Mix Epres Ponty volt, csemegekukoricával dúsítva.

Az egyik botot gyorsan összeszereltem és már dobtam is be, utána rögtön nekiláttam a másik bot összeszerelésének, igaz előtte eszembe jutott, hogy talán a merítőt kellene összerakni előbb, hátha jön egy kapás közben. A megérzésem jó volt, jött is a kapás, azonban a merítőfej még a táskában a nyél meg még összecsukva, így hát a botot egy pillanatra leraktam a nyeletőféket kiengedtem, hadd vigye a hal, közben gyorsan összeszereltem a merítőszákot. A kontaktus szerencsére végig megvolt, mert a nyeletőfékemet folyamatosan húzta, így nem tudott távozni. Az ellenállása viszonylag nagy volt, jó erővel küzdött a viszonylag hideg vízben is.

Az első hal egy kis biztatást adott a napra, és nem is tétlenkedtem most már mind a 2 végszereléket behajítottam viszonylag közel az akadóhoz, remélve, hogy a víz alatt rejlő akadókat elkerülöm. Körülöttem rendet raktam, eközben egy-egy pillantás közben észrevettem, hogy valaki birizgálja a spiccet. Nem is tétlenkedtem, azonnal bevágtam, fárasztottam. A küzdelem közben azonban egyszer csak azt éreztem, hogy a bot megkönnyebbült, és elment a hal. Most még nem is tulajdonítottam neki túl sok gondolatot, de mikor már a 3. hal is elment akkor már gyanakodtam, és azonnal horgot cseréltem. A 14-es méretű horgokról felment a nagyobb méretű 10-es horgokra, és ezek közül is a vaskosabbakat választottam. Innentől kezdve a klasszikus tört gubancgátlós módszeren minden hal meglett, azonban a viszonylag kevés kapást eredményező method módszeren még csak 1 halat tudtam megfogni, és a másik elment. Annál a kapásnál hihetetlen mértékben behúzta a spiccet, de bevágásnál már súlyt nem éreztem rajta. Kivéve láttam, hogy a monofil előkém elszakadt, így hát elővettem a horogelőketartót, és azonnal feltettem a fonott zsinórral készített előkét, aminek a szakítószilárdsága már jóval nagyobb. Számomra ezek meglepetésként is jöttek, mert tavaly a Szarvastó Bajnoka versenysorozatokon azt figyeltem meg, hogy csak pici horoggal, és monofil előkével lehetek eredményes, ezért erre a horgászatra is úgy készültem, hogy ezeken a horgászatokon megismert dolgokat alkalmazom. Hát ez miatt rengeteg halam elment, de nem baj, minden hibából tanul az ember.

Kapásra várva

Mire ezeket a dolgokat szépen sorban kitapasztaltam, elrepült röpke 2 óra, körülbelül 8 elment hallal, és mindössze 1 megfogott uszonyossal. Nem túl jó statisztika. Sebaj, a következő órákban itt az ideje javítani, és az előre kitalált, szerelékben módosított taktikát alkalmazva próbáltam halat fogni. Nem kis sikerrel! Sorba jöttek a pontyok, kárászok, mindegyikük csontira és kukoricára, az kosárba meg mindig változó arányban ment be csonti és kukorica is, lehetőleg egy helyre próbáltam bejuttatni, aránylag jó arányban ment a kiszemelt helyre a kosár, azonban a néha megerősödő szélben ez nem volt egyszerű, de ilyen helyzetekben is aki meg tudja állni a helyét, akkor az eredménye sem fog elmaradni.

Most épp kukoricával tömtem meg a kosarat

 Ez az amit ilyen szinten, az amatőr versenyhorgászatokon aki eredményesen tudja alkalmazni akár versenyeket is nyerhet, de ez még nem elég hozzá, a többi apró saját trükköt is jól kell alkalmazni, váratlan helyzetekben is jó döntéseket kell hozni. A versenyszerű horgászat ezért is izgalmasabb, mint egy sima fogom magam kimegyek, aztán lesz, ami lesz.

Közben a szél is folyamatosan erősödött, így a következő busszal terveztem menni, ami másfél óra múlva indul. Addig még bőven van idő, egy-két halat fogni, így hát az eddig eredményesen működő menet szerint horgásztam továbbra is.

Kacsa 1.

Kacsa 2.

Egy maszatolós kapásra vágtam be, fárasztás az teljesen megszokott volt, mint egy ponty úgy küzdött, de mikor megláttam nagyon meglepődtem, ugyanis egy compó volt a méltó ellenfelem, ráadásul nem is kicsi méretű.

Viszlát Akli! A versenyen ismét találkozunk!

Írta: Szakács Krisztián