Ikkuna horgászverseny, belső szemlélőként

Ez a verseny azon versenyek között van a listámon, ahova szívesen készültem, holott ezelőtt még nem voltam, az első versenyükön, a Mayer-tavon. Miért is vártam ennyire? A jó hangulat az nagyon fontos egy versenyen, és a hírek bizony mutatták, hogy itt ebből nem lesz hiány. Másrészt mégiscsak egy verseny, és idén a fő horgászvizemen, a Mayer-tavon versenykörülmények között nem voltam. Tudom, hogy a Mayer-tó a kis mérete miatt nem igazán versenypálya. Mit is jelent egy versenypálya? Azt, hogy egy-egy hely között nincs nagy különbség mind fogási eredményben, mind mederalakulatban. Ennek ellenére kiváló baráti, és kisebb horgászversenyek lebonyolítására, hisz ezeken sokszor nem is a halfogás a cél, sőt... Szóval leadtam a nevezésem a versenyre az utolsó pillanatokban, és egy jó társaság jött össze.

Nem készültem túlságosan a versenyre, igazából csak egy epres halas kaját raktam össze a fejemben Gondoltam, hogy a lehűlő vizek miatt, ez esélyes lehet, viszont a kissé halas íz, kicsit szelektálni is tudja a halakat, főként pontyokra. Én a szokásos taktikámat is vittem, és azzal mutattam be a tudásomat. Mégpedig a rövid finom, és a kicsit távolabbi methodos horgászat. Mivel 2 botos volt, így nem aggódtam, hogy mi van, ha az egyik módszer nem működne. Természetesen egyik módszer szokásához híven nem működött. Na de ne szaladjunk ennyire előre, mindent szépen sorjában, egészen a sorsolástól a fürdésig, minden számomra érdekes, és emlékezetes pillanatról szeretnék regélni.

A verseny 10 órakor kezdődött, így én 9-re már ki is mentem, a versenyzők között elsőként voltam ott. Befizettem a nevezési díjat, ami tartalmazta az ételt-italt, és még a díjazást. Már ekkor tudtam, hogy bizony aki szomjasan jön ki, nem fog szomjazni tovább, és a hideg idő miatt, bizony ez még a belső fűtést is elindítja, már aki iszik. Én azon emberek táborát erősítettem, aki nem iszik, de ilyennek is kell lenni. Sorsolás is a bemelegítésről szólt, a poharas sorsolásról. Kis pohárkák, amelyekben pálinka van, és a pohár alján van a sorszám. Én a 4-est húztam, a tartalmat pedig más gondviselésére bíztam. A szomszédaimnak pedig jobbakat nem is kívánhattam volna, egyik oldalon egy lelkes érdeklődőt, a horgászataimról, a másik oldalról, pedig egy jó versenyzőt, aki a végső eredményt befolyásolni is képes.

A versenyen elhangzott az etetést jelző dudaszó, akarom mondani, mondat! Igaz nekem az etetőanyagomon kívül még semmi nem volt kész. Még össze kellett raknom a botokat, és fel kellett építenem, kicsinyke, mindent kézközelben tartó táboromat. Sietve, de sikerült. A versenykezdetére ezt megcsinálnom. El is kezdődött a verseny, de én még javában csobogtattam a 10 méteres távot. Jó sok giliszta, jó sok csonti, és körülbelül egy liternyi kaját szórtam be, de mivel meg voltam csúszva, így 5 egykezes gombóccal szórtam meg a távot. A versenyidő 5 órás, így egy jó etetés sose rossz. A methodos botra viszont nem etettem semmit. Arra feltűztem a mostanában egyre jobban muzsikáló Top 10 Nagy Ponty pelletet, és vártam a kapást. A rövidtávon 10 percenként dobáltam újra, a másikon félóránként. Ez nem az én tempóm, én ennél sűrűbben dobok újra, de itt a vízre eső magas végszerelékek száma miatt, inkább megvártam a halakat. Lehet szerencsém volt, lehet nem, igaz piszok nagy mázlista vagyok, ezt sokan tudják igazolni, akik egyszer már horgásztak velem! :D

Szóval szerencse ide, szerencse oda, a methodos bot nyeletőfékje jelezni kezdett számomra, mikor egy szép szál gilisztát küldtem volna a rövidtávra halat keresgélni. Sebaj, be is vágtam, és már küzdöttem is a verseny első haláért, ami azért néhányaknál illúzióromboló volt, de volt aki örült neki, hogy talán halas napunk lesz, ha már meleg, napos idő elkésett. Szép kis ponty volt, egyből a szákomba dobtam a mérlegelés idejéig, aztán nekiláttam a következő hal várásához.

A következő halra megint kivártam a fél órát, eredményesen. A methodos távon 2 dobás, 2 kapás, 2 hal. Ez nem is rossz. Közben azért szomszédom sem tétlenkedett, egy halat ő is fogott, igaz neki is volt ezen kívül kapása, csak még nem állt készen rá, hisz még ő is a szereléssel volt elfoglalva, a halnak meg pont elég annyi idő, hogy meglépjen. Nekem egyébként cél volt a versenygyőzelem, hisz én úgy mentem ki, amit tudok megteszek, aztán lesz ami lesz. Ezért én minden komolyságom belefektetve horgásztam tovább. Meg is lett az eredménye, mert a halakkal kisebb nagyobb szünetek után mindig tudtam kapcsolatot tartani.

Eközben azért voltak akik elfáradtak a horgászatban, vagy a horgászat közbeni poháremelésektől? Nem is tudom, szóval egy kicsit megpihent miközben a horgászverseny tartott. Az biztos, hogy az itteni versenyeken az ital elsőbbséget élvez többeknél, mint a kapás, így hát a kapás örömére inkább isznak, mint hogy bevágjanak. A verseny emiatt igazán jó hangulatú, és élvezetes. Itt nem a komolyság a cél, hanem a hangulat. Ez minden téren sikerült!

Volt olyan is akinek melege volt, így egyet megmártózott a tó vízében, igaz szándékosság lehet nem sok volt benne, viszont férfi üdítőital annál több! Úgyhogy emlékezetes pillanatokból nem volt hiány, halakból annál inkább. Igaz pont én panaszkodok, aki az egész versenyt végig vezetve horgásztam, és fogtam a halakat? Igen ezt én mondom, mert sokkal jobb egy verseny úgy, hogy rengeteg hal van a pályán, és izgalom is van. Nekem izgulnom nem kellett, csak abban az esetben lett volna okom, ha egy nagyobb hal kerül terítékre. A verseny vége lassan közeledett, a befutó, a győztes személye egyre biztosabbá vált. A verseny végére nekem 8 kiló feletti fogásom volt, míg a mezőny velem együtt összesen fogott 18 kilót. Az eredményhirdetés rögtön a verseny lefújása után volt, ahol kihirdették a díjazottakat. Köztük engem az 1. helyen. Viccesen meg is jegyezték, hogy nem várt eredmény született.

Ezután a finom ebéd elfogyasztása következett, igaz versenyközben sem kellett éhezni, zsíros kenyér mindenkinek jutott! Nekem nagyon ízlett, és más is hangoztatta, hogy nagyon jól eltalálták az ízeket.

Nekem a verseny minden szempontomból megfelelt, ami az idei versenyszezonomat lezáró esemény volt. Amint már említettem, itt nem a komolyság, és nem a horgászat volt a fő cél, hanem az ellenkezője. Mivel vándorkupa volt, amit elnyertem, így a megjelenésem a jövő évi versenyen nem kérdés.

Írta: Szakács Krisztián