Délelőtt iskola, délután horgászat (6. rész) Ez nem az én napom

A cím az már sokat elmond, hogy miként is telt a péntek délutánom. De azért nem szaladok ennyire előre, inkább kezdem is az elejéről. Sajnos az iskola elkezdődött, igaz tenni nem lehet ellene, bele kell törődni. Már a nyár utolsó hetében reménykedtem, hogy olyan órarendem legyen, ami engedélyezi a péntek délutáni horgászatot. Ebben nem is kellett csalódnom, ugyanis a legjobb esetekben akár már fél 2-kor is az egyik kedvenc időtöltésemet végezhetem. Az első héten sem tettem mást, péntek délután egyből mentem is ki a partra, minden maradék etetőt, amit találtam otthon vittem ki magammal. Amolyan spórolós, de élvezetes horgászatot akartam. De hiába akarok én valamit, ha a halak tesznek rám.

Az egész délután inkább csak a hasam süttetem, mert nagy feladatom nem volt a halakkal. Az alapozó etetést szokásomhoz híven megcsináltam, de most még közelebb a parthoz, már nem is dobtam, hanem úgy lendítettem be a kosarat. Szinte part alá horgásztam… Másfél óra eltelt… semmi. Gondoltam magamban, ha így megy, akkor meg lesz az év első haltalan napja. további órák teltek el, és még mindig egy mozdításom sem volt. Viszont 2 óra alatt több mint 50 halfordulást láttam. Ezek nem normálisak, ahelyett hogy ennének a finom kajáimból, inkább fürdenek. Ezért elhatároztam, hogy egy laza szerkezetű, már vízbeérkezéskor bontó etetőanyagot keverek, Fluo vörös gyümölcs aromával. Ez mikor becsobbant, akkor csak az aromától megszínezett felcsapó vízoszlopot lehetett látni, illetve ahogy a giliszta a lehető leglassabban süllyed le. Ez az etetés körülbelül 20 méterre volt tőlem, ott, ahol a legtöbb halfordulást láttam. Nem is kellett csalódnom, egy kapás egyből volt, mikor még le se tettem a kosarat. Azt hiszem, ezért már meg is érte mindezt megcsinálni. Ez a hal egy dévérkeszeg volt, ami után jött még egy társa, illetve sorban még 4 kárász követte őket. Viszont a horgászidő is elment, sajnáltam, hogy csak nagyon későn jutott mindez eszembe, de ilyennek is kell lennie.

Az értékelésem, erről a horgászatról az, hogy nem igazán sikerült megvalósítanom azt, amit elterveztem, viszont a változtatás hamar eredményt hozott. Van, olyan mikor ember tervez, a halak meg rendeznek, de épp ez a szép a horgászatban. Tervezhetünk valamit, de előfordul, mikor mindezt kukába dobhatjuk, és kezdhetjük az egész stratégia felépítését elölről. Tehát alapvetően a horgászat az egy inkább fejben való ottlétet igényel, és ha ez meg van, és kellő tapasztalat és elszántság van mögöttünk, akkor megéri ezt csinálni, és jobbnál jobb eredményekre hajtani. Nekem most az elsődleges cél a Szarvas-tó Bajnoka versenysorozat utolsó fordulója, amire készülgetek, de inkább csak olyan téren, hogy milyen módszereket, és ízvilágot alkalmazzak. Ezek azok, amiket már hamar eldöntök, utánuk már csak az aromázás, és a szerelékek terén, és a horgászat közbeni praktikákkal foglalkozom. Mostantól minden hétvégi horgászat már felkészülés lesz, és versenyszerű horgászatot fogom elővenni a kelléktáramból. Ezt is nagyon szeretem, hisz ha nem szeretném, miért is csinálnám? Engem pont ez vonz, hogy minél rövidebb idő alatt minél több halat a partra terelni, és legjobbnak lenni. Ezért is szeretnék a későbbiekben minél nagyobb és nevesebb versenyeken részt venni, és egy kicsit megismertetni a nagyobb nevekkel a Zirci Pecás nevet. Ha ez sikerül, akkor nagyon elégedett leszek, de addigra úgyis lesz egy újabb cél. Hisz a legtöbb sikert akkor érhetjük el, ha mindig apró célokat tűzünk magunk elé, és lépünk egyre feljebb azon a bizonyos létrán, ami tetején ott az álmunk. De az ember imád álmodozni, szóval érdemes apró lépésekben gondolkozni.

Írta: Szakács Krisztián