Így horgászom versenyen

Talán ez a téma azért is lehet érdekes, mert van aki versenyen is úgy horgászik, ahogy máskor. Ez igaz nagyjából rám is, hisz én hétköznapi horgászatokon is próbálok versenyszerűen horgászni, van mikor azért másképp teszek. Egy versenyt rengeteg előkészület előz meg, akár egy bevásárlás, akár az időjárás figyelés, hogy épp milyen körülményekre kell készülni.  És egy versenyre ezért sem lehet igazán előre készülni, hisz az időjárás nagyon változékony. Ezért is van az, hogy több módszert kell kitalálni, begyakorolni. Én nálam egyébként a találgatás mindig télen történik. Ekkor tudok a legtöbbet gondolkodni, főként a horogkötések között. Ezeket mindig papírra vetem, aztán amikor vízpartokra jutok, elkezdem megvalósítani őket, pontosítani, és minél eredményesebbé tenni.

Idén 2 módszerrel vettem üldözőbe a halakat, az egyik folyamatosan adta a halakat, a másik nem. A methoddal tudtam sok halat fogni, viszont a part közeli horgászatokkal nem sok eredményt tudtam felmutatni. Aztán el is jött az első forduló, ahol semmi sem úgy alakult, ahogy elterveztem, ennek ellenére egy szektor 2-t tudtam horgászni. Nincs jó horgász szerencse nélkül.

Eljött a 2. forduló, oda viszont már a rövid távú horgászatot helyeztem előnybe, változtattam az etetés stratégiáján, amit még most is használok, és bevált, nem is kicsit. Ezzel fontos szektor győzelmet szereztem. A forduló előtti napokban kezdtem megismerkedni a halas etetéssel a method módszernél, ami igazából a fő etetése lenne. Én nem igazán bíztam benne, féltem, hogy a halaknak a büdös, halas etetőanyag nem fog beválni. Szerencsémre tévedtem, ugyanis ezután elkezdtem tesztelgetni, és bizony jó eredményeket hozott.

A 3. forduló mondjuk pont kivételt képezett, minden jól ment a teszteken, de versenyen még egy kicsi szerencsém se volt. Itt vissza is csúsztam a 2. helyre az összetett állásban, mindenképpen javítani akartam, így még jobban beleástam magam, rengeteg cikket olvastam el, minden használható információt elraktároztam, és alkalmaztam. Ez olyannyira sikeres lett, hogy a 4. fordulót meg is nyertem. A forduló előtt voltam tesztelni, amiről egy képes beszámolóval jelentkeztem is. Aki igazán figyelmes volt, sok mindent elleshetett róla. De most akkor jöjjön amiről írni fogok: Így horgászom versenyen!

A bemutató horgászatot igazából Akliban terveztem, de a bukott balatoni horgászat után változtak a tervek. Mivel rengeteg etetőanyag maradt, muszáj volt elhasználni, és a versenyen egyébként rengeteg etetőt használok, így gondoltam a rövid 3 órás horgászat alatt próbáltam lencsevégre keríteni a fontosabb pillanatokat

A megmaradt etetőanyag, és főtt kukorica

A gilisztás vödör

Etetni mindig csak a közel távú botra szoktam, ugyanis a methoddal keresőhorgászatot végzek. Egy versenyre 4 féle keveréket viszek, mindegyik módszerhez 2-t.  A partszéli horgászatra 4 liternyi etetőt keverek be, ebből 1-et a verseny előtt, egyet a verseny közben etetek be, a maradékot pedig folyamatosan feederkosárral juttatom be, hisz 3-6 percenként újra dobok. Csalinak csak élőt használok, gilisztát, csontit.

A bázis, ahol minden kéz közelben van

A kosarat megtöltöm gilisztával

Majd lezárom etetőanyaggal

Jó csali fél siker!

A methodos botra csak halliszt alapú kaját keverek, főként Haldorádó termékkínálatából. Ide egy zacskó elég szokott lenni, mivel nem etetek, de maximum 15 percenként újra dobok.

Végszerelékekben nincs különösebb dolog, ugyanis egy sima method kosarat használok, 10 centis fonott előkével, míg a másikon, egy zárt feederkosarat, 50 centis előkével.

Mivel a Mayer-tavon idén rengeteg kárász fogható, így nem lepődtem meg, hogy a gilisztával nagyon eredményesen tudtam fogni. A pontyok ma szerintem sztrájkoltak, mert nagyon nehezen tudtam egy kapást kicsikarni, azt is közelről tudtam fogni. Mindig arra kell horgászni amivel nyerni lehet! Itt jelen esetben a kárász az biztos győzelmet jelentett volna, hisz még egy órája se horgásztam, de már 8-at fogtam partszélről. Szigorúan betartottam a dobási időközöket, ezáltal garantáltam, hogy mindig legyen csalogatóanyag, amivel a halakat az etetésen tudom tartani.

A kacsa is próbál ellesni néhány praktikát?

Kárászok jöttek folyamatosan

Partszélről pedig szinte minden dobásra hal jött

Izgő-mozgó giliszta tetszik a halaknak

Nem sokat volt mozdulatlan

Egy ponty a horgon

Majd a matracon

Bal oldalamon a csalogatóanyagok

Jobb oldalamon a csalis táska, és szerelékes dobozok, illetve egy vödörből tákolt asztal is, ami most hiányzik

Épp kapás van, különleges fénybeállításokkal

Én a gilisztát minden esetben kicsit megvagdosom, ezáltal a halak számára kedvező aromát bocsájt ki magából, számunkra viszont inkább gusztustalan. De hát, ha a halak szeretik? J Néha-néha egy egy kosárban egy kevés etetőanyag mellett gilisztát küldök be, egy kevéske etetővel lezárva a kosarak széleit. Had horgásszanak a giliszták is! A jó giliszta egyébként fél siker. Most már én nem boltból szerzem be, hanem magam szedem, majd válogatom le őket. A legjobbakat komposztból szedem össze, lerostálom róluk a földet, majd szépen leszámolom. A múltkori versenyre 800 szál gilisztával készültem, amiből nagyon kevés maradt, hisz az alapozó etetésben is volt sok, és folyamatosan ment a vízbe. Ez is egy időigényes előkészület, ugyanis ezzel jó pár órát ellehet vesződni, nem is beszélve, hogy minden cuccot össze kell pakolni, a szerelékeket, horogelőkéket előkészíteni. Szóval van munka egy versenyben, de én épp ezért szeretem ezt csinálni! Amint a képeken látható volt, igen eredményesen tudtam fogni a halakat, hisz 24 kárásszal, és egy ponttyal zártam a pecát.

Tehát így röviden összegezve:

A versenyeken elért sikerekben, már a téli munka is benne van, nem beszélve az előtte levő pecákon szerzett tapasztalatokról. De úgy gondolom, hogy ezt élvezni kell, és nem görcsként kezelni, és úgy sokkal könnyebb. Sokan kérdezték tőlem, hogy miként fogom viselni, ha netán nem sikerül a címvédés, erre mindig azt válaszoltam, ha egy jobb horgász tud lenyomni, akkor nincs szégyellni valóm. Szerencsére az idei verseny sorozaton már távolabbról is érkeztek versenyzők, akiktől egyébként nagyon sokat tanultam, lestem el, és használtam fel! Ezért is jó, ha nem csak a környéki horgászokkal kell versengeni, hisz tanulni nem szégyen! A környéki horgászoknak pedig kívánom, hogy jövőre minél többen induljunk a bajnokságban, és a kitartásból ne legyen hiány. Egyébként sajnálom, hogy az utolsó fordulón, a dobogóért, kevés környéki harcolhat, ha sikert akarnak nekik is fejlődni kell. Én már bebizonyítottam, hogy idén is ott vagyok a legjobbak között, és a végső elszámolásban szeretném a kezemben tartani a kupát, amely a nappalit díszítette az elmúlt egy évben!

Írta: Szakács Krisztián