Délelőtt iskola, délután horgászat (2. rész)

A délelőtt szokásosan az iskolával telt, és még sajnos egy ideig fog is. A pénteki napokon mindig ez a jellemző, hogy amint kicsöngetnek már futok is hogy elérjem a buszt amivel már 1 órakor Zircen lehetek, és csak ebédelni kelljen, és lehessen menni horgászni. Sajnos most még nagyon nem lehet sokáig kint lenni, mivel még a téli időszámítás miatt viszonylag hamar sötétedig, így kevés idő van arra, hogy a lehető legjobb eredményt érhessem. Viszont a vasárnapi óraállítás után már, a következő pénteki horgászatokon az idő, amíg kint lehet jóval meg fog nőni. A mai napon mikor kiértem, beírtam magam a naplóba, ahol az éves jegyeseknek a fogásait lehet figyelemmel kísérni, egy idős bácsi megszólított, hogy én vagyok-e az aki múlt héten pénteken olyan sokat fogott. (1. részben megemlített tartalom) Igen, válaszoltam neki, és kérdezte ma mivel tervezek halakat fogni, miközben ő is elmesélte, hogy mindent megpróbált ahogy én, és nem sikerült, illetve az előző nap során mennyire elázott. Én eközben míg hallgattam a történetét, addig odasétáltam az előzőleg kitervelt helyre, a tó hátsó részére, és már az első botot be is vetettem. Ekkor a bácsika elköszönt, és mondta: Sok szerencsét, kíváncsi vagyok, hogyan fogod kibűvölni a halakat.

A másik botnak is nekiláttam, össze is szereltem, de már bedobni nem tudtam, mert az előzőleg bedobott készségen már erős kapás jelentkezett. Azonnal bevágtam, közben félkézzel összeszereltem a merítőszákot is, mert még arra sem volt idő, bár máskor lehet azzal fogom már kezdeni, hogy ilyen kellemetlenségektől megóvjam magam. A fárasztás sokáig tartott, mivel a végszerelék nem túl erős, ezért elővigyázatosságból engedtem, hogy bizonyos keretekig a hal irányítson, és inkább hosszabb idő után, de legyen meg egy kép erejéig és mehessen vissza.

Mikor megláttam már, tudtam is, hogy miért ennyire erős, hiszen egy nyurgatestű volt, erőtől duzzadó, sokkal erősebb, mint a tükrös testű társai.

A 2 bot a parton, 1 hal a matracon, és még fél órája sem vagyok a parton, a végszerelék 10 percet sem volt a vízben. Kell ennél jobb kezdés? A hal ment vissza, utánuk a szereléket is bejuttattam még több hal reményében. A tört gubancgátlós szerelékre csonticsokor került, amire az előző hal kapott, a másikra a methodra pedig, Haldorádó Top Method Soft Pellet Ferment X Protein ízesítés került. Ez a csali, a Ferment X etetőanyag utódaként is tekinthető, az illata a tejsavas erjesztésű kukoricákra emlékeztet, egy igazi meleg vizes etető, és csali. Azonban múltkor is egy próbát tettem vele, és egyből halat adott, így bízva benne, ismét bevetettem, kíváncsian vártam mit fog adni.

Ismét 10 perc várakozás, közben láttam, hogy mind a 2 botot bizergálják, de nem akarják felvenni, aztán azért a method módszer csak elsült, és egy erőteljes kapással fárasztottam a következő halat.

Miközben őt kifárasztottam, láttam, hogy a másikon is kapás volt ugyan, de befogadóképességem nem volt, hogy bevágjak, és kifárasszam, így hagytam, de mikor a másiknak a szerelékét újból visszaküldtem, akkor kivettem, és láttam, hogy a csontik ki vannak szívva. Ez kárászokra vall, ők azok akik kiszívják a csonti, vagy épp giliszta tartalmát és a bőrük marad csak a horgon, és ha ezt úgy teszik, hogy esélyünk sincs bevágni, akkor bizony ülhetünk, de az ilyen tartalom nélküli csalira már semmi nem fog jönni.

Ez után viszont a maszatolsó kapásokkal meg is érkeztek a kárászok, és sorra fogtam őket, volt egy két luft bevágás, amikor nem jött össze. Próbálkoztam szelektálással is, hátha egy pontyot is sikerül ismét horogra csalnom, de sajnos sikertelenül. Az idős bácsi eközben többször is oda jött kérdezgetett, amit mondtam neki, mindig megcsinálta, de sikertelenül, halat ő nem tudott fogni. Jön is a kérdés, hogy miért? Miért van az, hogy valaki többet fog, valaki kevesebbet, még ha ugyanazt is használja? Talán ez a 2. leggyakoribb kérdés, amit megkérdeznek tőlem.

A csali

A válaszom erre, az hogy sok mindentől függhet, de megpróbálom hosszabban kifejteni.

Az egyik a hely ahova leülünk, én ilyenkor hideg, hidegebb vízben a sekélyebb részeket kedvelem, és, ha ez már meg van, hogy megtaláltuk ahol a halak vannak, akkor a többi már csak rajtunk múlik, azaz 50%-ban már sikeresek vagyunk, de a siker csak akkor jön, ha minden összejön.

A másik a módszer, én feederbotos technikát alkalmazok, de ezen belül is a végszereléktípusokon is rengeteg múlik, és a szerelék minden apró részletén hatalmas a terhelés. Egy rossz csomó, egy rossz kötés és a már megakasztott hal elmegy. De eddig el is kell jutni, valamivel oda kell csalni a halakat, ez pedig az etetőanyag. Ha van a közelben hal akkor, szinte tökmindegy milyen az etető, odamegy, habár nem táplálkozik megfelelő intenzitással, akkor lehet a legjobb kaja, nem tudjuk megfogni. Erre kell a jó etető, hogy a távoli közelben levő halakat is oda tudjuk hívni, táplálkozásra tudjuk késztetni őket. Ha ez meg van, akkor már csak meg kell őket akasztani, és partra kell terelni, és a siker be is teljesedett. Tehát ez lenne apró lépéseiben a siker összetevője, de ennek minden elemét magunknak kell kitapasztalni. Versenyen a helyválasztás nem rajtunk múlik, ott a kisorsolt helyen kell tudni alkotni, és az egyéni apró kis trükkjeinket, amiket szinte senkinek sem árulunk el, vagy csak bizonyos idő után, mikor már kitaláltunk egy másik apró praktikát. Azaz fejlődni folyamatosan kell, és akkor mindig lehet 1-2 lépés előnyünk másokkal szemben is, ami elég lehet egy verseny megnyerésére is.

Írta: Szakács Krisztián