Nehezen, de sikerült (2.rész)

2014-es esztendő lassan elhalad mellettünk, igazából mi észre sem vesszük, hogy mennyire gyorsan megy. Amikor a naptárba tekintünk, látjuk, hogy már december van, ráadásul advent 3. vasárnapja. Ilyenkor a horgászat sokaknál feledésbe merül, vagy éppen csak nézegetik az eltelt szezon fogásait, és álmodoznak, hogy újra a vízparton lehessenek a jó időben. Én nem ilyen vagyok… Én, amikor csak lehet, megyek a vízpartra és a halak nyomába eredek. Sokszor tényleg csak a nyomukba, de az már más kérdés…

A hőmérséklet bőven 5 Celsius fok felett, a nap szinte verőfényesen süt, tehát vétek lenne ilyenkor nem horgászni. Egyébként is már 2 hete nem pecáztam, és már nagyon, de nagyon hiányzott a vízpart. Így felpakoltam kerékpáromat, és útnak is eredtem. Jól felöltöztem, de az út alatt kimelegedtem, és le is vettem a téli kabátot, amire így utólag nem is volt szükség. De inkább legyen mit levenni, mit ne legyen mit felvenni! Ez a mondás sokszor az eszembe jut, ha az a téma, hogy mit vegyek fel horgászni.  Egyébként mikor megláttam a tavat, az egyik sarkában még fagyos volt a vízfelszín, de a lényeg az volt, hogy a tó bőven horgászható, és remélem, még sokáig az is marad.

Már, már kánikula decemberben! 

Úgy döntöttem, hogy szokásomon nem változtatok, azaz a nádhoz ülök, viszont már itt megfogadom, hogy következő alkalommal nem ide fogok ülni, ugyanis szeretném felderíteni a tó más részeit is. Egyébként ilyenkor azért vagyok nádpárti, mert itt a legmélyebb a tó, de a halak nem mindig tartózkodhatnak itt.

A tó sarka fagyos volt

Az előttem álló vízfelület

Az etetőanyagom az egy epres-halas keverék volt, Fagyos Ponty csl aromával bekeverve. Kisebb mennyiséget ki is próbáltam a vízbe ejtve, hogy miként is dolgozik a csl aroma. Nagyon szépen látszódott, hogy csak a mederfenéken terjed, egy erős barna felhőn keresztül. Persze ezt a halak nem biztos, hogy látják, akármennyire is letisztult a víz, de érezni érezhetik, mert egyébként akkor mi alapján is tennének különbséget…

Volt nálam sok csonti, giliszta, így a zárt feederkosaras szerelékembe azt töltöttem, a kosár végein etetőanyaggal lezárva. Ezzel igazából keszegeket céloztam meg, de úgy voltam velem ami jön az jön, én nagyon boldog leszek.

A másik botomon a szokásos method szerelék volt, rövid előkével, horgon apró pellet egy szem csontival feltűzve.

Vártam, vártam, kapás? Nem hogy kapás, de még egy apró mozdítás sem volt. Az előttem levő vízfelület nagy részét megdobáltam, de semmi. Nincs itt hal, vagy mi? Nem igazán értettem a dolgot, mert azért a kereső horgászatnak az a lényege, ha van ott hal és megtaláljuk, akkor van esély arra, hogy fogunk is halat. De ezek szerint vagy nem találtam meg, vagy nem volt ott hal. Ebbe a témába nem mennék bele, mert itt sokszor kevesebb, mint egy méter is sokat jelenthet. és valljuk be, hogy pár órás horgászat alatt nem lehet igazán precízen a vízfelület minden apró zugát meghorgászni.

Így hát a botok mögött egy kis hídról figyeltem az eseményeket. Közben törtem a fejem, míg nem arra jutottam, hogy egyik bottal kitartok emellett a hely mellett, míg a másikkal amit csak bírok, eldobok a tó másik felébe. Erre csak gondoltam volna, mert egy kapás volt a csontis, kishalas boton. Szaladtam is gyorsan, és be is vágtam, és már fárasztottam is egy szép dévérkeszeget. Lehet valakinek ez nem jelent semmit, de nekem igen. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy tudtam egy halat fogni.

Feltöltött ez a hal, így sajnos kitartottam a hely mellett, és a sajnost, így utólag teszem hozzá, mert nem érte meg. Tehát vártam, de csak a semmire. Már pakolni készültem, mikor kezembe kerültek a Stég 2015-ös teszt csalijai, ezért meg is próbáltam, dönteni nehezen tudtam, de végül az Erdei Gyümölcsösre esett a választás. Fűzőtűre nagyon könnyen felment, illata nagyon jó volt, és kinézetben is jó volt. Megtömtem a methodkosarat, tetejébe belenyomtam a horgot, és már röptettem a tó közepe fele, ahogy csak bírtam.

Kapásra várva

Sajnos mennem kellett, így pakolni kellett, de ennek ellenére a botok tovább várták a kapást. Megérte!!

Mikor már szinte mindent elraktam, jött az ilyenkor szokásos Happy End, azaz a kapás. Igazi pontyos kapás, decemberben sokan megirigyelnék az ilyen botvivős jelzést, de hát ha ízlett a halnak a csali, akkor mit tud ellene tenni?

A merítőt már elpakoltam, így a fárasztás közben ügyesen összeszereltem, és közben nagyon vigyáztam a halra, nehogy elmenjen. Sikerült is a szákba vezetnem, ami nagyon jó volt, mert mégis csak ponty!

Visszaengedtem, majd a másik botot is vettem volna ki, de egy apró kapás volt, így be is vágtam. Egy kis keszegecske támadta meg a csonticsokrot.

A horgászat nagyon gyöszösen indult, az is volt, majd a végén Happy Enddel zárult. Kell ennél szebb decemberi horgászat? Nekem nem, ilyenkor a horgászat is nagyon jó, nem hogy még a halfogás! Persze ha hal van, akkor minden szebb…

Írta: Zirci Pecás