Nehezen, de sikerült

A hétvége utolsó napja ismételten a horgászattal telt. Az időjárás most már egyáltalán nem barátságos, egyáltalán nem a kényelmes öltözködésről szól, hanem a jó meleg, és rétegesről. No de már november vége fele járunk, és akárhogy is vesszük a hideg ilyenkor már mindennapos, hozzá kell szoknunk, hisz lesz ennél hidegebb. Horgásztam már ennél hidegebben is, de azért mielőtt elindulok, kicsit elgondolkozok, hogy akarok-e menni. De mindig úgy döntök, hogy igen. És ezt a legtöbbször nem is bánom meg.

Így hát ma is elindultam. A hőmérséklet 5 fok alatt, nem túl barátságos, de ez engem nem tántoríthat el, hisz idénre kitűztem, hogy addig megyek pecázni, míg a tó nem fagy, tehát akár még fagyhat is, és hó is eshet, csak a víztükör szabad legyen. Kiérve láttam, hogy nem csak én voltam az egyetlen, aki kint volt, és ők már akkor halakat is fogtak. Szóval én is bizakodva ültem le, kevertem be az etetőanyagot.

Az etetőanyag most is egy Tímár keverék volt, nem bonyolítottam túl. Kereső method horgászatot végeztem, így nem is etettem. Akik kint voltak viszont fogták a kis halakat, így én is az egyik botra tűztem gilisztát, és a partszélben elkezdtem rájuk horgászni. Rengeteg kapás, nulla kifogott keszeg. Előkecsere, horog típus csere, majd kicsinyítés. És így sem lett meg. Ez nagyon bosszantott, és eközben az ujjam is kezdtek lefagyni, és már a horog megfogása, majd felcsalizása is nagy feladatnak bizonyult. 15 kapás, és egy hal sem lett meg. Ez nagy pech. Ilyen még nem is volt velem, nagyon furcsálltam a dolgot.

Közben a methodos boton is kapás, nyeletőféket ciripeltető. Be is vágtam, és húztam... vagyis húztam volna, ha nem akadt volna le. Nyugodt ember vagyok, de itt már nem voltam az, ennyi elszalasztott hal után nem is csoda. Mikor kitekertem láttam, hogy a monofil előke elszakadt. Ilyenkor már nem erősek a halak, sokszor nyáron is megfelelően tudok vele pecázni, most meg mikor a napot akarom menteni, elszakadt... Lecseréltem a monfilt fonott előkére, és vártam. Vártam, vártam. Eltelt félóra. Eltelt még egy óra. Semmi. Egy mozdítás nem volt. Ez hihetetlen. Mikor volt kapás nem bírtam kifogni, mikor meg ki bírtam volna fogni, kapás nem volt.

Itt jött el a holtpont, hogy most vagy pakolok és megyek haza, vagy maradok, igaz, hogy az ujjam már lefagyott, és várom a kapást, és küzdök legalább egy kis halért is. A 2. lehetőséget választottam, hisz 2 opció van a horgászatban: Ha sok halat fogtunk, akkor még azért maradunk, ha meg nem fogtunk halat azért.

Így maradtam. Gilisztát tettem mind a 2 botra és vártam. A methodos boton a gilisztát a kosárba rejtettem. Bedobás után 5 percre kapás. Azt hittem a szemem káprázik, de nem. És még a bevágás után is éreztem. Ez hihetetlen, már a merítőnél a hal, majd a merítőben. Alig hittem el, hogy halat fogtam.

Lefotóztam, visszaengedtem, és újra csaliztam. Most már csalizás nagy gondot okozott, de azért csak sikerült a vékony gilisztákat a kicsi 14-es horogra feltűzni. Visszadobtam oda, ahonnan az előző jött, és vártam. Megérte várni, hisz újból kapás volt, igaz nem 5 perc után, hanem 20, de KAPÁS!!

Fárasztás, szákolás, fotózás. Kész csoda, erre nem igazán számítottam, hogy 2 pontyot is fogok.

Még félórányit terveztem maradni, így lassan pakolászni kezdtem, de csak kezdtem volna, mert ismét kapásom lett. Ez is egy ponty, szintén gilisztára, szintén kosárba rejtve.

Már csak az egyik bot volt bent, és minden össze volt pakolva, így fájó szívvel, de nyúltam a botért, hogy kivegyem. De még mielőtt megfogtam volna a botot, kapásom lett. Ez a horgászat pechből induló mázlistává kerekedő történetet ír, mert ilyen még soha nem volt velem. De mindennek el kell jönnie.

Úgy vágtam neki ennek a pecának, hogy milyen jó lesz, mert mások is fogtak halat. Erre rengeteg kapás 0 fogott hal. Majd kapásszünet. A horgászat vége felé meg ismét beindulnak a halak. Ez inkább egy olyan forgatókönyv, amire egyáltalán nem számítottam, de így visszagondolva rá, nagyon tetszetős volt. Ha minden hideg vízi pecámon ilyen eredmény lehetne, nem panaszkodhatnék.

Írta: Szakács Krisztián