Egy éjszaka a Balatonon 3. rész Mikor az idő közbeszól!

Eljött az idő ismételten, hogy éjszakát eltöltve a Balatonon halakat fogjak, mégpedig a terveknek megfelelően nagyobb méretűeket, és mindezt viszonylag rövid idő alatt. Készülődés talán erre a horgászatra volt a legnagyobb, ugyanis mindez kezdődött a kukoricafőzéssel, horogelőke készítésekkel, illetve minden szükséges eszköz beszerzésével. Az indulás előtt már bekevertem az etetőanyagot, hogy a partra leérve, már egyből lehessen etetni is, és aztán halat fogni.

Kukoricacsíraliszt

Főtt kukorica

Mindez külön...

Most már egyben

Körülbelül 5 kilónyi készre kevert etetőanyag volt, amely nagyjából éjjel 2-ig elég is szokott lenni, az etetéssel együtt kettőnkre. Ez a keverék nagyon egyszerű volt, amelynek fő alkotóelemeit a kukoricacsíraliszt és a főtt kukorica tette ki.

Be is pakoltuk a rengeteg cuccot az autóba és már indultunk is lefele. Eplénynél mivel már lehet látni a Balatont, figyeltük is, hogy milyen odalent az időjárás. Jónak nézett ki, de Veszprémtől lefele már látszott, hogy lent a parton szakad az eső. Mikor leértünk, az utak vizesek voltak, rengeteg járműnek ment az ablaktörlője, és látszott, hogy itt nem kis eső volt. Viszont ahogy közeledtünk Tihany felé, ott már látszott, hogy itt meg nem is esett eső. El is kezdtük keresni a horgászhelyet, ami nem volt egyszerű, ugyanis szinte mindenhol ültek. 2 hely volt szabad, az egyik egy fa alatt volt, amely nehezítő tényező volt, a másik viszont egy nagyon rendezett, famentes hely volt, így a döntés egyértelmű volt.

Már Balaton közelben

Meg is érkeztünk

A helyszín ismételten Tihany

Neki is láttunk kipakolni

Ahogy a címben is említettem, bizony az időjárásnak is volt beleszólása a horgászatba, ugyanis folyamatosan elkezdett erősödni, amellyel egy ideig még nem is volt gond, mert az etetésem még kényelmesen meg tudtam horgászni, a pontossággal sem volt gond. Ugyanis az etetésem nem volt messze, talán 50 méterre, de ezt szélmentes időben már nagyon pontosan tudom horgászni, szélben meg még nem próbáltam. Így hát itt volt az ideje, hogy ilyenkor is gyakoroljam a dobást. Úgy éreztem, hogy csak kicsit kezdtem az etetés széleit horgászni, ami nem volt gond.

A csali az 2 szem főtt kukorica volt, azaz pontyot akartam fogni. Be is vetettem, csináltam egy szendvicset magamnak, és hirtelen odanéztem a botra. Mintha valami megcsípte volna. Erről lemaradtam. Vagy mégsem? Tényleg nem, mert egy erős, húzós kapásra vágtam be, amellyel már egyből el is kezdtem küzdeni. Nem küzdött nagyon, hisz nem volt nagy, már készítettem is a merítőt, amikor kiugrott a vízből, közben pedig ügyes mozdulattal a damilt a kőhöz verte, és már szakadt is. Szerencse az nem volt velem, mivel bástyáról horgásztunk, így a 3 méter hosszú merítő nyél is van, hogy rövid, hiszen egy-egy kiálló kő van, ami ellen küzdeni kell.

A csalit ismételten feltettem, és már vártam megint a kapás, amely szinte teljesen ugyanolyan volt, mint az előző. Csak most a bevágás után engednem kellett a damilt, de a klipsz még be volt akasztva, nem is tudtam időben kiakasztani, így sajnos ez is elment. Szerencsém nem volt egyáltalán. Közben a szél még tovább erősödött, de még mindig a megfelelő keretek között.

Most már a horogra nem kukoricát tettem, hanem gilisztát, hogy legalább halas legyen a kezem, és egy keszeget tudjak fogni. Erre nem is kellett sokat várnom, a spiccem hamarosan rázta is valami. Kifele kicsi küzdelemmel ugyan, de könnyen jött ki, vízre fel fekve már szörfözött is kifele a dévér keszeg. Ebből még egy hasonlót tudtam fogni.

Ez még nem vészes

Ekkora már azonban este 9 óra lett, kezdett sötétedni, fel is szereltem a spiccre a világítópatront, a fejlámpát előkerestem. Vissza is dobtam gilisztával, fogtam még egyet, de ekkor már a szél tényleg nagy volt, a botot a bottartó villáról is szinte leszedte, pedig aztán nem egy vastag bot a feederem…

Ez a keszeg meg lett, viszont muszáj volt változtatnom azért, hogy kapást is lássak, ugyanis a spiccem úgy mozgott, mint valami keverőkanál, jobbra, balra, fel, le. Ha közel tettem a vízhez, akkor az erős hullám mozgatta, ha pedig megemeltem, olyankor a szél tudott belekapaszkodni, a 16-os damilba, ami szintén nem vastag, de hát az erős szélnek ez se akadály… Ezért nem szívesen ugyan, de kapásjelzőt tettem a feederre, bele egy világítópatront, ezzel még súlya is volt. Így legalább annyira nem mozgott, kisebb hasa volt a damilnak, de egy finomabb keszeg kapásra esélyem se volt. Fél  óra le telt, semmi kapás nem volt, legalábbis amit láttam, emiatt úgy döntöttem, hogy ki is veszem a botot. Kifele menet egy keszeg rajta szörfözött ismét, de ezen nem is csodálkoztam, mert finomabb kapást látni esélyem se volt.

Egyik a 3 közül, de csak ő került fotózásra, az elején még bíztam, hogy sok lesz, sajnos nem...

Pedig a balatoni éjszakának különleges hangulata van, semmi más nem tudja helyettesíteni

Ezért úgy is döntöttünk, hogy összepakolunk, de még tanakodtunk a helyiekkel, akik szerint ennél durvább úgy sem lesz. Én ebben igazából nem hittem, mert Siófok irányából fel-felvillanó felhők érkeztek, és szénszálas bottal, vihar közben még a parton se biztonságos horgászni. Semmi kedvem nem volt vezetőként beállni az égbolt és a föld közé, hogy megrázó élményben legyen részem.

Ez se volt kis hullám

A végső döntés tehát az volt, hogy eljövünk, így 22:50-kor már a kocsi csomagterét pakolva, fejlámpával az utolsókat körbenézve, nem-e hagytunk itt valamit, majd már indultunk is. Amikor jöttünk a Fehér part is, és a Gödrös is teli volt pecásokkal, most pedig csak nagyon kevés elvetemült volt, de én úgy gondolom, hogy az épség többet jelent a halaknál. Majd máskor lejövünk, és ki javítjuk ezt a nem túl sikeres horgászatokat, azaz a cél továbbra is az, hogy nagy halat fogjak a Balatonon. Hogy ez sikerül-e? Igyekezni fogok, hogy rajtam ne múljon, szerencsém az sokszor velem van, így hát majd kiderül! A következő résznek, tehát remélem balatoni nagy hal (4 kilón felüli) lesz a témája! Aki egyszer horgászik a Balatonon, szerintem mindig visszafog vágyni, fogástól függetlenül, mert ezt az élményt egyik tó se adja vissza!

Írta: Szakács Krisztián