Délelőtt iskola, délután horgászat (4. rész)

Délután 1 óra van, mikor leszállok a buszról, a fejemben már az jár, hogy vajon megyek-e horgászni, vagy sem. Miért is kérdezem meg magamtól? Mert Veszprémben esett az eső, és az úton hazafele, folyamatosan csepergett, és Zircen is szitált az eső, de egyáltalán nem volt vészes. Haza érve egyből a radarképet kezdtem megnézni, mert ha lesz nagyobb eső, az biztosan elárulja, kisebb egy-egy futózáporral meg nem kell törődni, arra ott az esőkabát, és legalább nem a megszokott jó időben való horgászatot fogom csinálni, hanem végre van esély arra, hogy esőben is horgászhatok.

Mivel vészes, nagy mennyiségű, már-már zavaró mennyiségű csapadékot nem látva, elindultam a garázsba felpakolni a biciklit, és az utolsó ellenőrzés után, már úton is voltam. Terepnek terveztem kimenni, és nem városnak. Átkeltem a Cuha-patakon, elindultam a szántóföldek melletti földúton fel a dombon, amely tetején egy nem várt meglepetés fogadott. Mindenhol száraz volt a környék, de a domb tetején sárhalmaz állt, holott mellette ott volt az árok, ahova a víz akadály nélkül tudott volna folyni, ezért sem értettem, miért van ott sár, kikerülni esélyem sem volt. Lesz, ami lesz alapon belehajtottam, lendület nélkül, mivel emelkedőn, poros úton nem volt esélyem megfelelő mennyiségű lendületet szerezni, így beleérve, egyből meg is álltam. Leugrottam, kihúztam a bringát, a sarat, levertem egy kicsit róla, mert ahol csak lehetett, sár tündökölt, akadályozva a haladást. A váratlan akadály után már gond nélkül indultam tovább, meg is láttam a vizet. Az eső kicsit szemerkélt, de ez egyáltalán nem volt zavaró.

Beírtam magam a naplóba, és már indultam is a tó túloldalára, a bokros szigethez, ahova a horgászatot terveztem. Az etetőanyagot, a botokat, és a horgászállást felépítettem, és nekiláttam a bokor széléhez 10 kosaras alapozó etetésnek.

Az etetett hely, a bokor jobb oldali széle

A pontossággal nem volt gond, szél sem volt, ami nehezítette a dobálást, gond nélkül be is juttattam a megfelelő mennyiséget. A másik bottal pedig kereső horgászatot végeztem, mindig máshova dobtam be, remélve, hogy az úszkáló halak, pont arra járnak.

Felhők jöttek, felhők mentek, de csapadék nem hullott, és a távolban látszik is, hogy esik.

Az első halra nem kellett sokat várni, hamar cibálni kezdte a spiccet, mikor kifárasztottam az egyébként erőszakosan küzdő dévért, meg is értettem, mi volt ez a cibálás. Tipikus keszeg.

A csali, amire elcsábult, az csonti volt, az etetett helyre nem is terveztem más csalival horgászni, nagyon is megteszi nekem a keszegfélék horgászata, mikor ütemesen lehet belőlük fogni, akkor nagyon szórakoztató tud lenni, de ha egy-egy ponty is odakerül, akkor az egész horgászatra felkerül a korona, feltéve ha partra is tudjuk terelni. A horgot kiszabadítottam könnyedén, igaz egy kicsit mélyre nyelte, de nem okozott gondot. A szereléket visszadobtam, és elmaradtak a pár perc után jelentkező pöcögtetések, mintha eltűntek volna a halak. 10 perc után már épp ki akartam venni, mikor egy karikába hajlító kapásra figyeltem fel. A kontaktus azonnal megvolt, már a bevágás előtt tudtam, hogy ez bizony végre ponty, és ez okot is adott arra, hogy miért nem volt megfigyelhető a keszegek jelenléte.

A 14-es méretű horog kiválóan akadt, de a kiszedése nem okozott problémát. Már a 2. visszadobás után sem tudtam halat fogni, valamit lépni kellett. Úgy gondoltam viszek be, pár kosárnyi csontit, egy kevéske Haldorádó Fluo Flavorral leborítva, tehát a becsapódás után ez egy felhőt húz lefele, de ez a zöld felhő, amelyet a Zöld Afrika nevű aroma ad, az még a fenéken is terjed, ezért igazán figyelemfelkeltő, a csontik nyüzsgéséről nem is beszélve. Ha erre nem jön hal akkor problémák vannak. Pár perc elteltével ismét megjelentek a pöcögtetések, amik az etetőkosár lökdösését mutatták, már csak pillanatok kérdése volt, mikor lesz kapás. A pillanat eljött, egy dévér volt ismét a horgon, de tudtam, itt már kárászok is megjelentek, a következő hal szinte biztosan az lesz.

Abban nem is kételkedtem, hogy a következő hal kárász lesz, csak nem épp azon a boton, amin terveztem, hanem a methodoson, igaz egyáltalán nem bánkódtam.

Ezen a területen végeztem kereső horgászatot

Ezek után még fogdostam kis halakat, valamelyikről nem készült fotó, mert a másik boton szinte mindig akkor volt kapás, mikor fotózni akartam, így kímélés szempontjából egyből vissza is engedtem az aprónépet. A napot teljes elégedettséggel zártam, a tavon csak én voltam az egyetlen ember, aki kint járt, és pár cseppnyi eső kivételével semmi számottevő csapadék nem hullott. Mind az etetett, mind a kereső horgászat kiválóan működött, mindegyik módszer bázisa, a Haldorádó Bázis Mix Epres Ponty volt, amelynek fogossága ezen a tavon megkérdőjelezhetetlen.

Írta: Szakács Krisztián