Rövid volt a nyár

Az idei évben rengeteg pecát tudhatok magam mögött, amelyből a legtöbben a nyár folyamán volt részem. A legemlékezetesebbekből cikk is készült minden alkalommal a Zirci Pecásra, de attól én még szeretném kicsit összefoglalni ezt az eseménydús, ugyanakkor rövid időszakot. Sokan kapják fel a fejüket, hogy én azt mondom, hogy rövid a nyári szünet, de a jó szünet sose elég hosszú. :)

Az egyik legemlékezetesebb horgászatom a nyár elején, még a tanév végén történt, a Balatonon. A horgászat ideje csütörtökről péntekre forduló éjszaka, és péntek délelőtt volt, így 1 nap az iskolapad koptatása helyett a halak üldözésével telt. Több napot is eltudnék így képzelni, de ezt nem lehet mindig megtenni. Helyszín a Tihanyi-félsziget volt, ahol ezelőtt még sosem pecáztam, és lehet azt mondani, hogy ez volt az első horgászként eltöltött alkalmam a Magyar Tengeren. Rengeteget olvasgattam, érdeklődtem fórumokon keresztül, de nagyon elkeserítő információkat kaptam visszajelzésként. Kaptam segítséget is, így a saját tapasztalatomat, és ezt a csekély információt összegyúrtam, így készültem a nagy napra. Hamar eljött, és az első hal is gyorsan fotóvégre került. Eredményből nem volt hiány, és mivel körülöttünk nem igazán volt halfogás, sem érdeklődőkből, sem irigyekből nem volt hiány.

Egy idézetet fűznék is ide: „A horgászok és a halak hasonlóak. Mindketten bajba kerülhetnek, ha kinyitják a szájukat.”

Rám viszont egyáltalán nem igaz, hogy bajba kerülnék azért, mert kinyitom a számat. Ugyanis én ugyanúgy elmondom a csalit, az etetőt, a végszerelék elemeit, ha egyszerűen, nincs meg a kellő mértékű tudás, esetleg a hely nem kedvez a horgásznak. Én titkolózni nagyon kis mértékben szoktam, de ezt nem is hangoztatom, hisz amit nem tudnak, az nem fáj.

Balatoni peca után pár nappal a szokásos helyszínemen, és az egyik kedvenc, a nyári 2. otthonomnak is nevezhető Mayer-tavon voltam. Mitől is emlékezetes? Mert mindösszesen 2 doboz csalit vittem ki, és egy fajta etetőt. Az idei nyár nem bővelkedett a kánikulákban, de ekkor ez volt, így egy doboz erjesztett kukoricát vittem, és egy gyárilag fermentált pelletet (erjesztett). A tavon rengetegen horgásztak, viszont eredmény nem volt, még kapás sem. Én meg kimentem a kényelmes tempómban, délelőtt 10 óra környékén, eddigre sokan már a nap miatt ropogósra sültek, de eredményt nem tudtak felmutatni. Az én feederem pedig már a bedobás után pár perccel kapást mutatott. 3 halat fogtam addig, amíg kipakoltam, és még nem voltam kint 1 órája. Ez a tempó szinte végig megmaradt, és rengeteg hallal készítettem közös képet. Köztük volt egy szép méretes hal is, aminek súlyát (kb. 5kg) nem tudtam megmérni, de az feltette az az napi I-re a pontot.

Ha már az előzőhöz is csatoltam egy idézetet, ehhez miért is ne: „A hal nem annyira zsákmányod, mint inkább a partnered.”

A következő nagyobb, hatalmas élményt nyújtó helyszín, ismételten Tihany. Számomra az egyik legkedvesebb hely volt a nyár folyamán. Igaz most is szívesen horgásznék ott, ebben a ködös, szomorkás időben. Itt már volt egyéb célkitűzés is, hisz kis tapasztalatom volt, de egy ekkora változékony vízterületen bármikor borulhatnak a tervek. A cél egy 4 kiló körüli ponty volt. Igaz nem jött össze, de én nem voltam csalódott, mert ismét jól éreztem magam, halak aktívan küzdöttek, és az éjszakai balatoni fények, illetve a csodálatos napkelte szerintem kárpótolhatatlan. Ez egy olyan hely, ahova még akkor is szívesen mennék, ha halat csak szenvedve foghatnék. De egy feederpecásnak, akinek az a lényeg, hogy az adott idő alatt a legtöbb halat fogja, kiváló helyszín. Én nekem nincs okom panaszra, igaz nem is tesztelem nap, mint nap, és panaszkodok, hogy alig kapnak a halak. Bár azok teszik ezt, akiknek sokszor teli a hűtőszekrényük, és nem tudják micsináljanak a kifogott halakkal, de rosszul érzik magukat ha visszaengedik. Ha ezen az állásponton történne egy kis változás, akkor a Balaton egy igazi gyöngyszem lehetne a horgászturizmusban.

„A horgászat jó volt, a fogás rossz.”

A nyári első hónap legszebb pillanatai ezek voltak, és a 3 nyári hónapból ekkor voltam kint a vízparton a legtöbbször. Persze a következő 2 hónapban sem hanyagoltam el ezt a szenvedélyem. A nyár közepén számomra egy fontos versenyre készültem a Szarvas-tó Bajnoka versenysorozatban, így előtte való napokban látogatást is tettem Doma barátomnak köszönhetően a helyszínen, még a helyszínt is majdnem eltaláltuk, amit végül húztam a versenyen. Rengeteg dolgot teszteltünk, sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, és úgy gondolom, hogy Doma is benne volt az azon a versenyen elért sikeremben, amit hatalmas fölénnyel nyertem meg. Köszi!

A legnagyobb pontyomat ekkor fogtam, 11,55 kg nagyságban. Az élmény most is nagyon emlékezetes, és szerintem sokáig az is lesz! És akkor ezen kívül volt még más is emlékezetes ezen a pecán, mégpedig az, hogy Doma nagyhalat fáraszt, én meg végül ismét egy nagyhallal a fényképező előtt pózolok. Érdekes történet volt, de ilyen nem ritka a pecások körében.

„A világ legjobb horgásza sem lesz eredményes, ha a halak nincsenek ott.”

Köszi!

Az idei nyár legutolsó balatoni horgászata szintén nagyon emlékezetes volt. Viszont nem a halaktól, és nem is az elszalasztott kapásoktól, hanem az időjárástól. Ugyanis meg kellett szakítani a viharos erejű széltől, és a méteresnél nagyobb hullámok következtében. Pedig én nagyon készültem erre is, rengeteg etetőt is kevertem, ami meg is maradt, így már a haza út közben tervezgettem, hogy mi lesz vele. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom ezt a Balatonra összeállított technikát a Mayer-tavon. Így a reggel folyamán már pakoltam is a kerékpárt, és mentem pecázni. Eredményben nem volt hiány, ennyi keszeget nem fogtam eddig itt, mint most, de azért egy-egy potyka is becsúszott, szóval nem voltam csalódott.

„A horgászatról elmondható, olyan mint a matematika, melyet sohasem lehet teljesen elsajátítani.”

A nyár emlékezetes pillanati számomra ezek voltak, de ezen kívül volt kis kudarc, kis öröm is, így kijelenthetem, hogy egy kerek egész nyaram volt, mely rengeteg tanulságot adott.

Írta: Szakács Krisztián