Az első verseny (1. rész)

A versenyzés a horgászatban nem jártasak számára annyit jelent, hogy kinek van nagyobb szerencséje. Bedobjuk a végszereléket, és ha szerencsénk van, akkor egy hal arra jár, és felveszi a csalit. De ez nem így van, akik voltak versenyen, vagy rendszeresen járnak azok tudják, hogy mindez mennyire összetett. Szerencse az kell hozzá, az nem kérdés, hisz a sorsoláskor a helyhúzáson múlik a legtöbb. Hogy ki ül majd halasabb helyre, és ki haltalanabb pozícióra. Innnentől kezdve már a legtöbb rajtunk múlik, hiszen oda kell csalni a halakat és ha oda találnak, akkor kapásra is kell bírni őket.

Egy-egy verseny nálam mindig hatalmas felkészülés előz meg. Minden horgászatból próbálok tanulságot levonni, illetve különböző oldalakon próbálok újabb praktikákat találni. A versenyt megelőző héten, és a verseny előtti napokban gondolkodtam azon, hogy mit kell venni, és a versenyen mit fogok csinálni.

Ez a verseny a Szarvastó Bajnoka című megmérettetés számomra azért is fontos mert, tavaly megnyertem, és ezért szeretném bebizonyítani, hogy idén is képes vagyok a címhez hűen szerepelni. A cél a lehető legjobban szereplés, az álom pedig természetesen a címvédés. De én azt gondolom, hogy apró célkitűzésekkel, minden elérhető. Legyen az első cél az, hogy a versenyen fogjunk halat, ha ez megvan, akkor legyen a következő cél, a fordulón a tőlünk elérhető legjobb eredmény. Ha valami nem jön össze, akkor se csüggedjünk, hanem inkább próbáljuk kijavítani, és az eredmény a következő alkalommal nem marad el. Mivel a tóban élnek nagyobb halak is, ezért az addig álló sorrend pillanatok alatt borulhat, hisz ha valaki hátul is áll, és fog egy nagyot, akár az élre is ugorhat, keresztbe téve azoknak, akik inkább megpróbálnak több kisebb halat zsákmányolni. Ha valaki ezzel a sok kicsi, sokat ér módszerrel próbálkozik, akkor érheti el a lehető legjobb sikert, ha minden, az értékelésbe beleszámító fordulón képes dobogón, vagy dobogó közelbe kerülni. Ez viszont akár elég lehet arra, hogy valaki a végén a dobogóra állhasson.

Elérkezett a verseny napja, a hajnal viszont fagyos volt. Reggel 6 óra előtt, mikor még az utolsó ellenőrzést végeztem, hogy mindent bepakoltam, akkor a hőmérő -3 Celsius fokot mutatott. A kifele úton, a tavat nem lehetett látni a párától, a partja pedig úgy nézett ki, mintha havazott volna, minden fehér volt, és ropogott alattam a fű, a ráfagyott dértől. Ezen versenyre 20-an gyűltünk össze, ez kellemes létszám volt. A sorsolás a regisztráció sorjában történt, és 2 részben zajlott le. Először mindenki kihúzta a szektort, utána pedig a szektoron belüli helyét.

A mezőny egyik oldala

A mezőny másik oldala

Mikor én kihúztam a helyem, el is indultam a tó túloldalára. A rengeteg cuccal már alig vártam, hogy odaérjek, egy kellemes bemelegítésnek meg is felelt. Odaérve, leraktam a cuccokat, egyből nekiláttam a mai napra tervezett 2 etetőanyag bekeverésének. Az egyik a Haldorádó Carp Berry etető volt, a másik pedig a Haldorádó Bázis Mix Epres Ponty, amihez 1 dobozni csemegekukoricát, csontit és angolmorzsát adtam. Amíg ezek a keverékek álltak, hogy kellően megszívják magukat, addig kinyitottam a botzsák fakkjait, és fellálítottam az állásomat úgy, hogy minden a lehető legjobban kézre álljon. Kiraktam a bottartókat, kivettem a botokat, amiken a végszerelékek már rajta voltak, csak össze kellett őket illeszteni. A széknek próbáltam ideális helyet találni, de mivel a helyem nagyon lejtett a víz fele, teleszkópos lábak hiányában csak döntve tudtam lerakni, ami a késöbbiekben veszélyes is lehet. Közben már az etetőanyagok szemcséi kellően átnedvesedtek, így csak áttörtem a rostán, és az 1. dudaszót várva nekiláttam a 10 kosaras alapozó etetésnek. 10 percnyi etetési idő hamar eltelt, és a 2. dudaszóra elkezdődött a verseny, a felcsalizott szereléket be is hajítottam, és nekiláttam az izgalommal, várakozássokkal teli versenynek.

A verseny kezdetét vette!

Írta: Szakács Krisztián