Délelőtt iskola, délután horgászat (1.rész)

Délelőtt iskolában már alig vártam, hogy amint vége az óráknak mehessek is horgászni. Közben egy jó hír is érkezett, a 4. óra is elmarad, így a 3. óra után, azaz 11 előtt nem sokkal már végeztem is. Siettem a buszra, hogy hazaérve az ebédelés után már csak fel kelljen pakolni a cuccokat a kerékpárra, és mihamarabb indulhassak is ki a tóra.

Kiérve azt láttam, hogy senki nincsen a parton, és az éves jegyesek által vezetett naplóban is csak egy embert láttam, aki délelőtt kint volt, azonban eredménytelenül járt. Ez egy kis bizonytalanságot is ad, de egyben egy kihívást is, amit le kell küzdeni, hogy itt a jó technikával sikert lehet elérni, akár az előző kudarcok, sikertelenségek alapján is.

Nálam már csak szokásosan kiérve, első folyamat, az etetőanyag bekeverése, ami a Haldorádó Bázis Mix etetőanyag Mézes Ponty nevet képviseli. Az illata emlékeztet a kezdetekre, amikor a legolcsóbb etetőanyagokat vettem meg a boltban, mondván, hogy ezzel is lehet halat fogni, azonban bekeverés után az állaga teljesen más, sokkal inkább kezelhetőbb, a mai horgászatokhoz való, gyorsan bomló, és persze árban is kedvező maradt.

Miután ezt a fontos folyamatot elvégeztem, nekiláttam a következő, szintén nagyon fontos dolognak, mégpedig a botok összeszereléséhez, hisz bot nélkül nehéz lenne horgászni, kivétel ha elővesszük a zseb pecát, és fogunk pár snecit. Mikor ezt is elvégeztem akkor már csak a szerelékek felcsalizása, bevetése van hátra, illetve egy kicsit rendbe kell szedni a helyünket, hogy mindent megtaláljunk, és ne kelljen egy-egy holmiért szaladgálnunk, és mellette keresgélni is még.

Az első kapás hamar megérkezett, még a másik botot fel sem tudtam csalizni, de már valaki cibálta a feeder bot spiccét. Vajon ki lesz az? Egy dévérkeszegnek megtetszett a kis horogra felszúrt temérdek mennyiségű csonti.

A következő halra sem kellett sokat várni, az viszont már a másik boton felkínált Haldorádó Carp Berry Soft Pelletre csábult el. Az elkövető pedig egy tükör ponty volt.

Az eddigi kapások között 15 perc telt el, remélem ez a tendencia végig megmarad. Sokan kérdezik, hogy mit csinálok 2 kapás között, erre a legegyszerűbb válasz az, hogy figyelem a spicceket. Bővebben kifejtve ez annyit tesz, hogy a lehető legjobban bámulom a spicceket és a lehető legapróbb rezzenést is megpróbálom észrevenni rajtuk, és tüsténkedek is, hogy minél előbb tudjak bevágni. De közben azért gondolkodok azon is, hogy mivel tudom jobban felpörgetni a kapásokat, vagy ha alig akarnak enni a halak, akkor mi lehet az oka enne, és hogyan tudnám ezt megoldani. Szóval ezalatt a várakozás alatt folyamatosan járatom az agyam, hogy mikor, milyen csalit tegyek fel, vagy épp milyen apró módosításokkal lehetne megoldani, hogy végre lássak is valamit, és ne csak bámuljam a spicceket.

Valaki már megint cibálja a spiccet, már ekkor tudtam, hogy bizony ez az aprónépből fog származni, ugyanis a pontyokra ez a fajta kapásstílus nem nagyon jellemző. Néha előfordul ugyan, de az esetek 90%-ban szinte bevágás előtt megállapítható az ilyen jellegű kapásokról, hogy a következő ellenfelünk nem a bajszosok közül fog származni.

A következő kapássorozatok elkövetőiről inkább már csak bevágás után lehet megállítani, hogy ezek a pontyok rokonai lesznek, mégpedig a kárászok, ugyanis ők sokszor akár botvivős kapásokat is tudnak okozni, és ezek a kapások szinte mindig akkor történnek mikor nincsenek elérhető távolságban a botok, és ijesztő tud lenni a csobbanó bot hangja, amit még éppen el tudunk érni. Igaz ilyenkor a tavasz kezdetén még nincsenek ilyen erőben, de ez a kárászok jellemzője, hogy hogyan ijesszenek meg minket.

Sajnos a horgászidő a vége felé közeledik, de összepakoláskor a botokat veszem ki utoljára, hátha még valaki elcsábul a csalikra. Szinte majdnem egy időben a 2 bot mindegyikén kapást látok, de csak a közelebbire vágok be, míg a másikon bekapcsolom a nyeletőféket, hogy ha egy erősebb példány lenne, addig is tudja vinni a damilt, és ne a botot hurcolja maga után.

Az egyik napzáró jelentkező egy a jövő nemzedékét képviselő pontyocska

Az egész napot záró halacska:

Írta: Szakács Krisztián