Délelőtt iskola, délután horgászat (3.rész)

A pénteki napokon, szinte mindig ezt teszem, tehát délelőtt iskolába megyek, délután pedig horgászni. A tó megcsillanó víztükrét délután 2 órakor láttam meg, és fél 3-kor már be is tudtam vetni a végszerelékeket.

Ezután várakoztam, szinte biztos voltam benne, hogy nemsokára kapás lesz, és az első hallal küzdetek. Sajnos nem így történt, mert már 1 órája kint voltam, de még semmi eredmény. Ekkor már nagyon törtem a fejem, mivel tudnék eredményt elérni, illetve hogy miért nincsen kapásom. 1 sejtésem volt, mégpedig az, hogy rengeteg hal ugrált, mind a partközelben, és sok halat láttam fent a vízfelszín közelében napozni. Ekkor már tudtam, hogy lebegtetni kell, már csak azt nem, hogy a technopufi mellé mit teszek. Mivel fél métert lebegtettem, ezért az etetőanyag nem is lehetett túl ragadós, hanem olyannak kellett lennie, hogy amint a kosárral csobban, már egyből kirobban az etetőanyag, és lassan süllyed alá. Ezáltal egy oszlopot hozok létre, ha minden egyes dobás viszonylag pontosan egymásra sikerül. Így a hal, amelyik oda talál, az egy felhőben tud táplálkozni, melyben ott van a felcsalizott horog.

Mikor ezt megtudtam oldani már csak 2 óra volt hátra a horgászatból, így a napot próbáltam minél sikeresebbre kihozni, és a horogra csemegekukoricát tettem fel, és várakoztam. A kapás jött is, be is vágtam, és már küzdöttem is vele.

Ahhoz, hogy ez a módszer működjön sűrűn kell dobni, én 5-10 percenként tettem, így biztosítva, hogy mindig legyen abban a vízoszlopban egy kis elemózsia, ami tetszhet a halaknak. Az etetőanyagot többször is átrostáltam, és mindig adtam hozzá csemegekukoricát, hogy a fenéken is legyen valami eleség, mert a másik bottal pedig annak az etetésnek az szélét horgásztam meg.

Ha ezeket előbb felismerem akkor a nap során sokkal eredményesebb lehettem volna, mivel ezzel az etetéssel hosszabb idő után, már a fenékre is tudtam csalni a halakat.

Úgy gondolom, hogy ezeket felismerve egy viszonylag eredményes napot tudhatok magam mögött, és ebben is rengeteg tanulság volt, az április 13.-án rendezendő Szarvastó Bajnoka 1. fordulójára. A halakat ma is visszaengedtem, és egy kérdésre megint szeretnék ebből kifolyólag válaszolni!

A kérdés, amit szintén többször feltettek már:

Mi jó abban, hogy kifogod és visszaengeded? Ha én a helyedben lennék, mindet elvinném.

Az első és legfontosabb válaszom erre az, hogy ha minden halat amit kifogunk, hazaviszünk, akkor nem lenne a későbbiekben a vizekben hal, és nem tudnánk mire horgászni. Gondoljunk arra, hogy nem csak mi akarunk rájuk horgászni, hanem majd a következő generációk is. Ezzel óvjuk és védjük a vizek állományát! Másrészt a halat a legtöbb helyen meg kell venni, és ha én minden halat amit kifogok, hazavinnék, rengeteget fizetnék, és az év majdnem minden napján lenne halból készült étel.

Írta: Szakács Krisztián